Törvény van, pénz nincs

Nagy dolognak kellett volna történni ahhoz, hogy az Országgyűlés ne szavazza meg a gyógyintézmények átalakításáról és az orvosok szabadfoglalkozású státusáról szóló törvényt. Mondjuk, a miniszterelnöknek kellett volna meginognia. De Orbán Viktor, mint eddig, most is kiállt Mikola István egészségügyi miniszter mellett. Ezért aztán nem sok vizet zavart az egészségügyi érdekképviseletek többségének tiltakozása. Nem volt kétséges a törvényjavaslatnak a Ház általi szentesítése sem, hiszen feles jogszabályról lévén szó, az ellenzék nem állhatott az útjába. Kérdés persze, hatályba léphet-e márciusban, mivel a kórháztulajdonosok képviseletét ellátó települési önkormányzati szövetség alkotmányossági kifogást fontolgat, mondván: a jogszabály tárgyalása előtt a kétharmados szavazást igénylő önkormányzati törvényt kellett volna módosítani.

A miniszter szerint ugyan nem kötelező a törvény alkalmazása, ám azt is mondja, véget kell vetni az egészségügyben jó évtizede tartó vadprivatizációnak. Ezt csak üdvözölni lehet. Ám fölöttébb furcsa lenne, ha a szakmai befektetők kiszorulnának a kórházi részlegekből. Tény ugyanis, hogy a magántőke nélkül nem sikerült volna megszüntetni például a művesekezelésre várakozó betegek listáját. Csak e területre 10 milliárd forintot invesztáltak a cégek az elmúlt évtizedben. Örvendetes, hogy a társasági formában működő kórházak alvállalkozásaiban előjogot kaphatnak az intézmények dolgozói, ám ehhez kedvezményes hitelfelvételi lehetőséget kell adni számukra. Erre - látva a háziorvoslás magánosítását - van remény. A törvény szabadfoglalkozású orvoslásról rendelkező fejezete viszont akkor ér valamit, ha a kormány a jelenleginél lényegesen több pénzt invesztál a gyógyítóágazatba. Egyelőre azonban nem tűnik úgy, hogy jövőre megkezdődne a több száz milliárd forintot igénylő konszolidáció.

Ezért aztán kétséges, változik-e valami a törvény hatására a kiüresedett egészségügyben.

Nógrádi Tóth Erzsébet-->