A közös pénz beszél

Az eurókészpénz bevezetésének sikere végleg egyértelművé teheti, hogy Magyarország másodrangú tagként fog csatlakozni az Európai Unióhoz. Hazánk ugyanis az EU-belépéskor még biztosan nem válhat az eurózóna tagjává, az legkorábban két évvel később lehetséges.

Márpedig az egységes valuta olyan látványos, kézzelfogható és közérthető jele az integrációs hovatartozásnak, hogy a saját valuta megőrzése mostantól kezdve egyúttal az integráció hiányának is jele lesz. Mehet egy ország exportjának akár 75 százaléka az EU-ba (mint Magyarország esetében), lehet a vállalati szintű betagozódás a tizenötök gazdaságába szinte teljes (mint Magyarország esetében), az integrációs hovatartozás legfőbb mércéjévé a közgondolkodás számára az eurózóna-tagság válik. Közös agrárpolitika és kohéziós alapok ide, részvétel a brüsszeli döntéshozatalban oda, a fő vízválasztó a kontinensen a közember számára ezután nem az EU-tagok vagy az unión kívüliek között húzódik majd, hanem az eurót használók és az eurón kívüliek között. (Más és jóval árnyaltabb lesz a helyzet persze a gazdasági döntéshozók és a politikusok világában.)

De nem is baj, hogy csak másodrangú lesz a magyar tagság. Éppen ellenkezőleg: az európrojekt bukása esetén az EU nem is bővülhetne. Kell ugyanis egy biztonsági puffer az unió közvéleményének, amely egyértelművé teszi: nem kell félni az új EU-tagoktól, hiszen csak az eurózóna előszobájába jutnak be.
Jobb lesz persze az előszobában várakozni, mint az udvaron (vagyis még az EU-n is kívül). De nem az a végső cél.