Banánhéjon csúszott el a Kiwwi

Megérett a Kiwwi - tavaly év végén még így hirdette a távközlési cég, hogy ügyfélköre növekszik, és 2002 végére üzemi szinten nyereséget ér el. Ehhez képest a zöld gyümölcsöt most az ág is húzza, és keserűen volt kénytelen beszüntetni szolgáltatását. Félő, hogy a Kiwwiről már senki nem tudja lemosni, hogy nem bírta a hazai távközlési piac nyitását, vagyis az induló szabad versenyt, pedig nem erről van szó.

A Kiwwit a legtöbben ingyenes internetszolgáltatásáról ismerik. Ez azt jelenti, hogy a modemmel betárcsázó szörfösöknek csak telefonköltsége keletkezik. Az üzleti modell szerint a Kiwwi az ebből kapott részesedéssel kezdett volna bevételhez jutni, ami januártól valósággá is vált. A másik bevételi csatornát a cégeknek nyújtott internetes hangátviteli szolgáltatás jelentette.

A magyar Kiwwi a hírek szerint saját útját jól járta, osztrák anyacége azonban hirtelen felszámolás alá került. A bukásnak banális oka van: a német befektetők egyike felismerte, hogy az egyik vetélytársat is pénzeli, majd kiszállt a Kiwwiből. A magyar egység életképességére utalhat azonban, hogy a cseh, a szlovák és a szlovén érdekeltségtől külön keresi új tulajdonosát.

A Kiwwi példája tehát nem utal arra, hogy az ingyenes internet üzleti modellje működőképes-e a liberalizált magyar piacon. Korai lenne a vészharangot megkongatni a Kiwwi és a hasonló profilú Freestart várható tulajdonosi átrendeződése előtt. A két társaság kezében sajátos érték van, hiszen együtt biztosan több mint százezer felhasználóhoz érnek el, és már némi pénzhez is juthatnak a telefondíjakból. Igaz, a lehetőségek korlátozottak, a magyar piacot nem sikerült annyira szabaddá tenni, hogy az internetszolgáltatókat megillető díj mértéke kereskedelmi megállapodásokon dőljön el. A gyeplőt a Miniszterelnöki Hivatal tartja a kezében, rendeletei a Kiwwihez hasonló cégeknek sorsdöntőek.