Folyó mérleg: jó hír vagy rossz(abb)

Minden jel szerint jól állja a sarat a magyar gazdaság: a folyó fizetési mérlegen éppen úgy nem látszanak meg a világgazdaság egészében végbemenő fejlemények, miként az egyenleg egyes tételein sem. A folyó hiány nem tükrözi a világgazdaság lassulása okozta dekonjunktúrát, az idegenforgalmi bevételeken nem látszanak a szeptember 11-ét követő világturizmus baljós jelei, s a működőtőke-beáramlás adatai is rácáfolnak a globális bizonytalanságra - és a magyar vonzerő vélt mérséklődésére - visszavezethető pesszimizmusra.

Ennek fényében könnyen rávágható: kiváló az eredmény. Különösképpen azért, mert szinte nem volt olyan szakértő, aki arra számított volna: a gazdasági növekedés lassulása ellenére ilyen jó folyó fizetési mérleg keletkezik 2001-ben. Kérdés azonban, hogy az alacsony hiány jó vagy rossz.

Rövid távon kétségtelenül jó, ha a GDP csak mintegy 2 százalékát kitevő mérleghiányt halmoz fel az ország, ráadásul olyan volumenű külföldi működőtőke-beáramlás mellett, amely több mint fedezi a deficitet.

Középtávon már nehezebb kedvező ítéletet alkotni. Hiszen nem minden folyó hiány egészségtelen. Ugyanis a nagyobb deficit gyakran modernizációt jelezhet, aminek akár részleges elmaradását is pár éven belül megérzi a gazdaság. Magyarországon tavaly ilyen szempontból ellentétes folyamatok zajlottak. Egyrészt lassult a modernizációhoz szükséges beruházási dinamika (ami az import visszafogásán keresztül mérsékli a folyó hiányt), másrészt azonban a modernizáció egy másik szükséges előfeltétele (legalábbis nálunk és egyelőre) a külföldi működőtőke-bevonás töretlen maradt.
Hosszú távon ez utóbbi új, (leg)fejlett(ebb) technológiák meghonosodását, az exportkapacitások bővülését és nemzetközi versenyképességének javulását eredményezi. Azaz hozzájárul a modernizációhoz.