Növekedési kilátások 2002-re

A harmadik negyedévi GDP-adatok inkább a pesszimista várakozásokat támasztják alá. Bár a kormányzati értékelések - mintha nem vennék észre - jelentéktelennek minősítik a számokban egyértelműen tükröződő növekedéslassulást. Sőt, a fejlettebb országokhoz viszonyítva éppen a hazai mutatók kedvező voltát hangsúlyozzák. Csak szerényen utalok itt az EU kevésbé fejlett régióinak növekedési ütemére és az EU-csatlakozásra váró balti országok 7-8 százalékos fejlődésére.

Az USA-ból indult dekonjunktúra különböző csatornákon és tényezőkön keresztül a harmadik negyedévben már tagadhatatlanul elérte a magyar gazdaságot is, különösen pedig a nemzetközi piacokra termelő, exportáló ágazatokat. Józanul szemlélve a történéseket a magyar gazdaság erős világpiaci érintettsége a mostani dekonjunktúrában aligha váratlan fejlemény, hiszen a magyar gazdaság egésze, de különösen a feldolgozóipar az utóbbi években felmutatott fejlődése az export jelentős növekedésén alapult.

A nemzetközi növekedési feltételek jelentős romlását és annak a magyar gazdaságra gyakorolt kedvezőtlen kihatásait a bővülési mutatók is sejtetik ugyan, de csak részben érzékeltetik annak súlyosságát. A GDP növekedési üteme 2000 első negyedétől kezdődően fokozatosan és jelentős mértékben csökkent: 2000 első három hónapjában a bővülési ütem 6,5 százalék volt, azóta minden negyedévben kisebb, és 2001 harmadik negyedévében már csupán 3,7 százalék. A tavalyi éves átlagos 5,2 százalékos GDP-növekedéssel szemben ebben az évben 3,8 százalékos bővülés várható, amely ugyancsak komoly mérséklődés, igaz, nemzetközi kitekintésben az EU-magországokhoz képest még mindig tiszteletre méltó teljesítmény.
A világgazdasági dekonjunktúra tényleges hatását azonban jobban kifejezi, érzékelteti az exportban kulcsszerepet játszó ipar növekedési teljesítményének alakulása. Az elmúlt három évben az ipar GDP-je éves átlagban 8-9 százalékkal bővült, 2001 első három hónapjában is még 5,6 százalék volt, de a harmadik negyedévben már nem érte el az egy százalékot sem. Az egyes ipari alágazatokban pedig súlyos, esetenként 30-50 százalékos mérséklődés is bekövetkezett, ugyanakkor néhány alágazatban tovább tart az erőteljes növekedés.

A dekonjunktúrának a magyar gazdaság növekedési mutatóira gyakorolt kedvezőtlen hatását mérsékelte, hogy 2001 egészében, de az egyes negyedévekben is a belső piacra alapozó szolgáltatóágazatok egésze és meghatározó területei külön-külön is gyorsabban fejlődtek, mint az előző évben. E tekintetben kiemelkedő az építőipar, a kereskedelem, a hírközlés, az idegenforgalom és a pénzügyi szféra növekvő dinamizmusa. Ezen tevékenységek gyorsabb bővülését a bérek, a lakossági jövedelmek és a fogyasztás erőteljesebbé válása mozgatja. A közeledő választásokra tekintettel is ez év közepéig érdemi módosulásokra e tekintetben nem számíthatunk.

Mindezek fényében mi várható 2002-ben? A szakértői megítélések különböznek a tekintetben, hogy a mostani dekonjunktúra elérte-e mélypontját, és hogy az érzékelhető kilábalás folyamatai mikor indulnak majd be. Úgy tűnik azonban, abban egyetértés van, hogy a mostani dekonjunktúra talán már nem tartogat további drámai fejleményeket, de továbbra is erősen eltérnek a vélemények abban, hogy az ismételt élénkülés mikorra várható. A leginkább valószínűsíthető időszakot 2002 második vagy 2003 első felére teszik. Tekintettel arra, hogy a világgazdasági folyamatok hatása a hazai gazdaságra, az eddigi tapasztalatok szerint, néhány hónapos késleltetéssel érvényesül igazán, így ez évben a nemzetközi növekedési feltételek nem javulnak számottevően a magyar gazdaság számára. Minden valószínűség szerint az export bővülési üteme tovább mérséklődik, és a növekedési dinamika egyre inkább a belső fogyasztásra, pontosabban annak bővülési ütemére alapozódik. A kialakult piaci struktúrában a hazai ipar növekedési ütem lassulása, a belső kereslet élénkítésével nem igazán fékezhető, a belső értékesítés például 2001-ben is csak nagyon szerény mértékben nőtt, és erre lehet számítani 2002-ben is.

Ugyanakkor szerencse a szerencsétlenségben, hogy miután a jelentős exportot bonyolító multinacionális cégek beágyazottsága a magyar gazdaságba meglehetősen gyenge, így a kedvezőtlen, a növekedés lassulásával összefüggő tovagyűrűző hatások is csak szerények lehetnek. Persze a foglalkoztatásra, a bérnövekedésre, a beszállítási lehetőségre erőteljesen kihatnak, rontva a belső kereslet növekedési esélyeit. A belső élénkítés mozgásterét több körülmény együttesen korlátozza. Egyfelől a növekedési ütem mérséklődése önmagában is csökkenti a keletkező többletforrásokat, másfelől az elmúlt három évben az infláció tudatos, 2-3 százalékpontos alátervezéséből adódó, évi 150-200 milliárd forint többletbevétel keletkezett, de az ilyen jellegű források többletei az idén már lényegesen kisebbek lehetnek, és végül mert tavaly az EU-normák alapján számított államháztartási hiány 1-1,5 százalékponttal növekedett, de a következő évben inkább már az ismételt hiánymérséklődés lenne kívánatos, többek között a közelgő EU-csatlakozás követelményei miatt is.

Ez év első felében a lakossági jövedelmek és a lakossági fogyasztás is 2001 második feléhez hasonló lesz, de az államháztartás egyensúlyi helyzetére tekintettel a jövedelmek és a lakossági fogyasztás erőteljesebb bővülésével reálisan nem számíthatunk. A folyó fogyasztás további erősítése a beruházások dinamizálásához kapcsolódó hosszabb távú nemzetgazdasági érdekek miatt is akadályokba ütközik. Ugyanis mind 2000-ben, mind 2001-ben a beruházások növekedési üteme gyenge volt, tavaly még további lassulás is jelentkezett, különösen az üzleti beruházások alakulása ad aggodalomra okot.

Úgy ítélhető meg, hogy 2002-ben a magyar növekedés külső gazdaságpolitikai és konjunkturális feltételei nem javulnak, az élénkítés belső feltételei inkább romlanak, a kormányzat mozgástere pedig szűkül. Mindezek hatásaként ez év első felében a gazdasági növekedés 3-3,5 százalék közé eshet, és a második fél évben sem remélhető alapvető változás, legfeljebb annyi, hogy az éves átlagos növekedési ütem 3,5 százalék körüli lesz. Kívánatos lenne tehát, hogy a kormányzati belső gazdaságélénkítési lépések kiegészüljenek a dekonjunktúra, a forintfelértékelődés és az erőteljesebb bérnövekedés miatt amúgy is gyengülő nemzetközi versenyképesség javulását ígérő eszközökkel. Ennek legfőbb területe a magasnak tekintett adó- és költségvetési elvonások jelentősebb mérséklése. Az adott elosztási rendszerben azonban erre rövid távon nincs esély, mert egy ilyen lépés a költségvetési kiadások további szűkítését kényszerítené ki. A nagy elosztórendszerek - egészségügy, önkormányzat, oktatás stb. - alapvető megreformálása nélkül csak az állami szerepvállalást szűkítené az elfogadható mérték alá. Ez a körülmény is arra utal, hogy súlyos gazdaságpolitikai mulasztás a nagy elosztórendszerek megreformálásának évtizede húzódó elodázása, amely jelen esetben az értelmes és kívánatos konjunktúrapolitika mozgásterét is erősen korlátozza.