Emelkedő nyugdíjkorhatárok Európa-szerte
Európa-szerte nagy kihívások elé állítják a kormányokat a demográfiai változások, az elöregedő társadalmak. Az Európai Unióban a 60 évesnél idősebb népességnek a 20-59 év közötti populációhoz viszonyított aránya 2000-ben 39,2 százalékot tett ki, és a demográfiai előrejelzések szerint 2005-ben eléri a 40,9, 2010-ben pedig a 43,9 százalékot. Az egyes országok közül a legkedvezőbb helyzetben Írország van, ahol az idősek mindössze 27,9 százalékát adják az aktív korban lévő lakosságnak, és arányuk néhány évig még csökken is. A másik végletet Olaszország képviseli az idős népesség 42,5 százalékával, mely arány 2010-re elérheti a 49,6-et - derül ki az Eurostat júniusban publikált felméréséből.
Az államoknak jelentős terhet jelentenek a nyugdíjkiadások, a 15 tagországban átlagosan ugyanis a GDP 12,5 százalékát költik erre a célra. Annyi pozitívum azonban elmondható, hogy az 1993 és 1997 közti időszak 12,9 százalékos csúcsához képest mérséklődött ez az arány. Természetesen nem érdemes csökkenésről, inkább csak stabilitásról beszélni, ami annak köszönhető, hogy az évi kétszázalékos bővülést ellensúlyozni tudta a kilencvenes évek második felének dinamikus gazdasági növekedése. Az egyes országok szintjén vizsgálva, a gazdaság teljesítményéhez képest a legtöbbet, a GDP mintegy 15 százalékát Olaszországban költötték nyugdíjakra, majd a sorban Ausztria, Franciaország, Hollandia és Németország következik 13-14 százalékot kitevő értékkel. A másik véglet az európai viszonylatban kedvező demográfiai adottságokkal bíró Írország volt a GDP mindössze 3,6 százalékát kitevő nyugdíjkiadással, de nem költöttek többet 8 százaléknál a nem EU-tag Izlandon, Norvégiában és Szlovákiában sem.
A kedvezőtlen demográfiai változásokra a kormányoknak a nyugdíjrendszerek reformjával, gyakran a korhatár emelésével kell válaszolniuk.
Igen alacsony az 50 év felettiek foglalkoztatottsága Ausztriában, súlyosbítva ezzel a nyugdíjrendszerre nehezedő nyomást. A kormány 2000-ben bevezetett intézkedése nyomán azonban az 50 év feletti nők és az 55 feletti férfiak 40-60 százalékkal csökkenthetik heti munkaóráik számát, anélkül, hogy ez jövedelemkiesést okozna nekik. A rendelet megjelenése óta folyamatosan, havi 700-1100 fővel növekszik az egy időben félállásban foglalkoztatott és nyugdíjas személyek száma, és előrejelzések szerint 2003 végére már 37 ezer "részmunkaidős nyugdíjas" lesz. A korkedvezményes nyugdíjazás azonban csak 2017-ben szűnik meg véglegesen.
A legutóbbi francia reformok legfőbb eredménye, hogy azonos szintre hozták a közalkalmazottak és a magánszektorban dolgozók nyugdíjazási feltételeit. Ennek értelmében nem 37 és fél, hanem 40 évig kell nyugdíjjárulékot fizetniük, és nem 55, hanem csak 60 éves korukban vonulhatnak vissza. A jövőben tovább emelkedik a járulékfizetési kötelezettség, 2012-ig 41, majd 2020-ig 42 évre.
A német kormány által felállított bizottság a törvényes nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre emelését javasolja úgy, hogy a munkában töltendő évek számát csak fokozatosan, 2011 után kellene növelni. Emellett szintén vissza szeretnék szorítani a korkedvezményes nyugdíjazás gyakorlatát.
Olaszországban, ahol a legtöbb pénzt emészti fel a jelenlegi nyugdíjrendszer, a Berlusconi-kormány 57-ről 60 évre emelné a nyugdíjazhatósági kort 2010-ig, és 35-ről 40 évre a munkában eltöltendő idő hosszát.
Az Egyesült Királyságban emelkedik a nők nyugdíjkorhatára, 2010 és 2020 között a jelenlegi 60-ról 65 évre, ezzel elérve a férfiakéval azonos szintet. A brit nyugdíjrendszert azonban egy egészen más jellegű probléma, a tőzsdék gyengélkedése állította kihívások elé. A szigetországban ugyanis jelentős mértékben sikerült elmozdítani a nyugdíjakat a magánszektor felé. Mivel azonban a vállalati nyugdíjalapok 80 százalékát részvényekben tartják, az elmúlt években nagy veszteségeket könyvelhettek el. Az elmúlt hónapok tőzsdei szárnyalásai azonban jó hatással voltak az alapokra.
Az Európai Unióhoz jövőre csatlakozó államokban is folyamatban vannak reformok. Magyar-, Lengyel-, Lett- és Észtország esetében próbálják visszaszorítani a felosztó-kirovó rendszert, s bevezetni a piaci alapon működő magánnyugdíjalapokat. Ezzel a lépéssel az eddig az állam, a munkáltató és a munkavállaló között megosztott kockázatokat egyedül a munkavállalóra hárítják - derül ki az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) jelentéséből.
A vizsgált országok második csoportja - a Cseh Köztársaság, Szlovénia - a már meglévő állami nyugdíjrendszereket olyan kiegészítő nyugdíjpénztárakkal bővíti, melyekhez a dolgozók önkéntes alapon csatlakozhatnak, illetve több országban folyamatban van a korhatáremelés.
A nagy munkanélküliség idején előszeretettel alkalmazták a korai nyugdíjazást, de mára a politikusok és elemzők rájöttek, a korkedvezményes nyugdíjazással nem lehet érdemben csökkenteni az állásnélküliek számát.
