Nagy eltérések a munkáltatói terhekben

A munkaerőköltség mértéke, azaz a munkaadót terhelő, a dolgozók foglalkoztatásából adódó kiadások nagysága sarkalatos kérdés. Alakulása jelentősen befolyásolja a befektetői döntéseket, a termelés, a foglalkoztatás és a bérek változását is. A munkaerőköltség az alkalmazott foglalkoztatáshoz kötődő összes költséget magában foglalja: a munkavállaló bruttó béréből, a munkáltató által fizetett járulékokból és egyéb hozzájárulásokból áll.

Az Eurostat évente készít öszszeállítást a jelenlegi és a leendő tagállamok munkaerőköltségeiről. A legfrissebb összeállításból kitűnik, hogy ugyan az utóbbi években a jövő májusban csatlakozó országok és a jelenlegi tagok közötti különbség csökkent, még így is jelentős az eltérés. Míg Lettországban a munkaadónak 2,28 eurójába kerül egy munkavállaló egyórás munkába állítása, addig németországi kollégájának 25,92 euróba, azaz több mint tízszer annyiba. Magyarország esetében a különbség nem ekkora, sőt: az utóbbi időben az uniós bérfelzárkóztatás jegyében csökkent is a differencia. Ciprus (9,9 euró), Szlovénia (7,27), Málta (5,4), és Lengyelország (5,4) után az "újak" tízes listájának ötödik helyén állunk 4,56 eurós óránkénti munkáltatói költséggel. Érdekesség, hogy a 2000-ben végzett összehasonlítás alapján még Csehország is előttünk állt, ám az utóbbi évek nagyobb munkabér-növekedésével megelőztük közép-európai vetélytársunkat (a csehek 4,19 eurón állnak).

A munkaerőköltségek emelkedése mögött egyébként a legtöbb esetben bérnövekedés áll. A magas munkaköltségek ugyanakkor visszaüthetnek a beruházásokról, termelésről szóló döntések meghozatalakor, így rontva az ország versenyképességét.

A munkaerőköltséglistából az is kitűnik, hogy jelentős az eltérés az északi és a déli tagországok között. Míg a sereghajtó Portugália (5,7 euró) már Szlovénia mögé csúszott, Görögország (9,44) pedig Ciprus (9,9) mögött található, addig a gazdag északi munkaadók átlagban 22-26 euró közötti sávban adnak ki pénzt egy személy egyórai foglalkoztatására. A legtöbbe Németországban kerül a munkaerő.

Világviszonylatban az EU 20,24 eurós munkaerőköltségátlagával a másik két nagy rivális, az Egyesült Államok és Japán között áll. Míg az USA-ban 22,52 eurónak megfelelő dollár a szint, addig a távol-keleti gazdasági hatalomban 19,77 euró. Mindemellett könnyen megjósolható, hogy az új tagokkal az új EU-ban olcsóbb lesz a munkaerő, mint Japánban vagy Amerikában.

Persze az sem mindegy, hogy melyik iparágat vesszük szemügyre. A banki és biztosítási ágazatban, valamint az energiaszektorban a legdrágább a dolgozó, 2000-ben óránként 16-42 euró. A "biztosítási" listát Svédország, Luxemburg és Anglia vezeti, míg a görögök a legolcsóbbak.

Az energiaszektorban a munkaerőköltség Ausztriában a legmagasabb (37,26 euró), és Portugáliában a legalacsonyabb (13,25). A legalacsonyabb kiadásra a kereskedelemben és vendéglátásban tevékenykedő munkáltatók számíthatnak. Egy görög bolti kereskedő óránként 7,62 euróba kerül a tulajdonosnak, ugyanő Stockholmban 20,62 euróba kóstál. A portugál éttermi dolgozó munkaköltsége 5,72 euró, francia kollégájáé viszont már 20,74.

A munkavállalóknak némi támpontot ad a munkaerőköltség nagysága, ám a legmagasabb munkaköltség nem feltétlenül jelenti a legmagasabb munkabért. Ehhez a munkaerőköltség százalékos összetételét is elemezni kell. Ha az erre vonatkozó arányokat nézzük, szintén jelentős eltérésekre akadhatunk. A munkaköltség/munkabér arányát tekintve az uniós országok közül messze kimagaslik az erős szociális védőhálót garantáló Svédország. A többi uniós tagállamban 70 százalék fölötti a munkabér, sőt Dániában 87 százalékot tesz ki.

A májusban csatlakozó tízes csoportból a munkavállaló szemével nézve Magyarországon a legkedvezőtlenebb a munkabér/járulék arány. A munkaadó csak a teljes költség 67,1 százalékát adja bruttó bérként, azaz a dolgozó zsebébe (nettó) a munkavállalót terhelő adók levonása után a teljes munkaköltség kevesebb mint a fele jut el. A munkabér aránya Lengyelországban 76, Csehországban 72, Szlovéniában 81 százalék. A 2000-ben számított arányok alapján egyedül Romániában kell nagyobb arányú terheket fizetniük a munkaadónak.

Ungvárszki Ágnes, az MGYOSZ közgazdasági igazgatója elmondta: a csatlakozók - Magyarország kivételével - csökkentik a munkáltatói közterheket, ezzel is növelve a versenyképességüket.