Fogyasztásnövelő hatásuk miatt az automatikus váltók elterjedése eddig korlátozott volt, főleg a haszonjárművek körében. A hagyományos, hidrodinamikus nyomatékelosztók többsége lassú és alaposan „megdobja” a fogyasztást, így a transzportból élő cégek csak indokolt esetben preferálják azokat. Különösen igaz ez a városban nyüstölt kisáruszállítókra, ahol a hátrányok még inkább előtérbe kerülnek. Igen ám, de egy egész napos, urbánus kaland után a pilóta ébersége aligha nevezhető ideálisnak, ami előbb-utóbb karambolhoz vezethet. Képzeljük csak el: Budapesten a Déli-pályaudvartól a Nyugati térig 12 lámpán haladunk át, optimális esetben negyed óra alatt. Ha ez idő alatt mindössze harminc kapcsolást végez a sofőr, akkor óránként százhúszat, egy nyolcórás munkanapon pedig 960-at (!), s ez bizony felér egy szolidabb edzőtáborral.
Megoldás?
Hogy a kecske jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon, a Volkswagen piacra dobta a Caddy DSG-vel (Direct Shift Gear – közvetlen fokozatváltó) felszerelt verzióját. Két legyet egy csapásra - mondhatnánk, hiszen a robotizált manuális váltó leveszi a kapcsolás terhét a sofőr válláról, és az autó menetteljesítményeit is javítja. Persze a fogyasztás magasabb lesz, ám mindössze 1-2 deciliterrel száz kilométerenként, ami elfogadható kompromisszum a dolgozó érdekében. A két, olajban futó kuplunggal és két tengelykapcsolóval gyártott nyomatékelosztót már ismerhetjük a konszern gépeiből, de jó ideig kizárólag benzinmotorokkal társították a szerkezetet. Idén januárban aztán bevezették a DSG dízelekhez igazított verzióját, s lám, már a Caddy padlólemeze alá is besuvasztottak egyet, méghozzá a 104 lóerős, 1,9-es PD TDI aggregáttal. A hatfokozatú egység már-már sportautós tulajdonságokkal ruházza fel a dobozost. Gyorsan és észrevétlenül kapcsol, sőt, csak minimálisan hagyja visszaesni a fordulatszámot, így többnyire a nyomatékgörbe csúcsán egyensúlyozhatunk. A Hannoverben és környékén lebonyolított menetpróba az esős idő ellenére remekül szolgálta célját. Kipróbáltuk a rakteres illetve a családi kivitelt is, és elkönyveltük, hogy a Volkswagen modul egyterűje DSG-vel az igazi. Már a krómkeretbe ágyazott váltókar is csábos, hát még a vezetési élmény. Automata üzemmódban csak a kormánnyal kell foglalkoznunk, az elektronika rendre kitalálja, mit akarunk. Tökéletesen választja meg a kapcsolások idejét, és ha kell, szó nélkül visszavált. Amennyiben mégsincs ínyünkre a stílusa, egy mozdulattal átállhatunk manuális üzemmódra, s magunk dönthetjük el, melyik fokozatban, meddig húzatjuk az erőforrást. Rontani ilyenkor sem lehet (a vezérlés a leszabályozási határnál felkapcsol), túlpörgetésgyanús visszaváltásnál pedig az elektronika megtagadja a végrehajtást. A szisztéma tehát gázolajos motorral is működőképes, sőt, ha nem a kéziváltós dízelt választjuk, 9,4 helyett 7,4 másodperc alatt gyorsulhatunk 60-ról 100 km/órára, 60 és 120 között pedig 6,4 szekundummal van kevesebbre szükségünk.
Vevőkör
