A Gazprom és az ő békája

Az olasz ENI szénhidrogén-ipari csoport vezérigazgatója, Paolo Scaroni éppen csak megosztotta a világgal az orosz Gazprommal kötött együttműködési megállapodása fölötti örömét, máris leendő partnere ellen fordult. Noszogatására az olasz ipari miniszter az Európai Bizottság energiaügyi biztosánál sürgette az EU földgázbeszerzéseinek többforrásúvá tételét. Scaroni és most már Pierluigi Bersani miniszter szerint is a néhány napja bejelentett orosz–algériai gázipari megállapodás miatt tovább nő Európa orosz gáztól való függősége. Legalábbis ezzel riogatják a földrész gázimportőreit.

Mi is történt tulajdonképpen?

Az orosz cég olyan együttműködést indít az algériai Sonantrachhal, amelynek révén algériai gázzal bővítheti kínálatát. Ez rendben is lenne, hiszen Európa hónapok óta azzal gyötri a Gazpromot, hogy stabilizálja exportját, különben nem tekinti megbízható szállítónak. Más érdeke is fűződik az orosz gázipar óriásának ahhoz, hogy több eladó gáza legyen. Készleteit pótolnia kell, szállítási kötelezettségei teljesítéséhez már évek óta bevet importgázt is. A piac ráadásul egyre több gázt követel. Az orosz költségvetésnek is nagy szüksége van a gázexportbevételből befolyó adóra, a szénhidrogén-eladások nélkül a mostani összeg töredékével gazdálkodhatna. Pusztán a vevők oldaláról nézve azok az európai országok jól járnak, amelyek majd több algériai gázt vehetnek, még ha a Gazpromtól származót is. Azok is jól járnak, köztük Magyarország, amelyeknek így több marad az orosz vezetéki gázból.

Vagy mégsem?

Scaroni egészen másra hívja fel a figyelmet. Nem hatódik meg a „pusztán vevői” oldalról mutatkozó előnyöktől. Arról beszél, hogy Oroszország mellett Algéria is fontos szállítója Európának, s ha e két állam összefog, Európa egy „gáz-OPEC” markába kerül. Ám a cégvezér két helyen csúsztat. Egyrészt akkor, amikor a megállapodás hatását egyoldalúan értékeli, de persze tény: naivitás lenne, ha nem törődnénk az eladói oldalon meginduló erőkoncentrációval. Másrészt ott csúsztat, hogy az uniót általában fenyegető veszélyről beszél, holott elsősorban saját cége piaci pozíciói romlanának, ha a Gazprom is megkezdené az algériai gáz eladását.

Miért is?

Mert kiderült: mégsem kötött olyan jó megállapodást néhány napja az ENI a Gazprommal. Odáig persze még minden rendben lett volna, hogy az olasz társaság megvetheti a lábát az oroszországi gázfeltárásban és -termelésben. Ezzel növelné saját készleteit, kínálatát, bevételét. Otthoni imázsának is jót tenne, ha javítaná Olaszország ellátásbiztonságát, nem túl nagy hangsúlyt adva persze annak, hogy ezt Oroszországból származó gázzal tenné. Csak hab a tortán, hogy beszállhatna egy északi-tengeri cseppfolyósföldgáz-terminál építésébe is.

Csak hát az álmok álmok maradhatnak – jött rá Scaroni. Ha a Gazprom megkezdi az algériai gáz európai értékesítését, piacokat vehet el tőle, akár még Olaszországban is. Az oroszországi pozíciószerzés értéke sem olyan nagy, amekkorának eredetileg látszott. Az ott valamikor termelendő gáz eladását megnehezíti, hogy az oroszországi árak nyomottak, a szállításban és az exportban (annak folyamatosságában és tarifáiban is) pedig az egyszerre partner és rivális Gazpromtól függ. Még fájdalmasabb, hogy kiderült: az orosz piaci megjelenésért cserébe lenyelt béka sokkal nagyobb, mint amekkorának a megállapodás megkötésekor mutatkozott. Az ENI ugyanis hozzájárult, hogy a Gazprom az eddiginél nagyobb szerepet kapjon az olaszországi gázkereskedelemben. Nem számított rá, hogy még csak a kutatásokat kezdi meg Oroszországban, amikor a Gazprom már tényleges pozíciókat szerezhet az olaszországi gázkereskedelemben.

A szerző a Világgazdaság munkatársa