Kigurulunk a baloccói tesztpálya frissen aszfaltozott csíkjára, s mivel a csúszós új burkolat a korábban megismerthez képest helyenként átrajzolt íveken kanyarog, elsőre csak kényelmesen, Boost nélkül kanyargunk. A harcias Punto kifejezetten stabilnak érződik, lelkesen fekszik az ívekre, a motorhang fojtott, de magasabb fordulaton van egy kellemesen fickós morgása, a kormányzás halálpontos, a fékek határozott nyomást igényelnek. A bemelegítő kör után Sport Boost be, kicsit mintha élénkebbé válna a gázreakció, de 24 Nm plusztól nem kezdenek csillagok hullani az égből. Az első kanyarban kiderül, hogy a fékek sokkal határozottabb pedálkezelést igényelnek, mint hittük, de végül elfordulunk, itt nincs hiba. A következő fordulóhoz egy fokkal óvatosabban, de provokatív stílusban közelítünk, s ahogy előre megmondták, az ESP nem engedi a riszálást, bekanyarodunk, mintha sínen húznának, csak az a baj, hogy nem ezt akartuk. Kis idő múlva sikerül megtalálni a határvonalat, ahol még beavatkozás nélkül autózhatunk, egyben az is kiderül, hogy ez a határ poros aszfalton, határhelyzetben nagyon alacsonyan van. Az önállóság hiányán kívül még a váltót lehet kicsit froclizni, pontos, használható, de sporkocsiba ennél határozottabb, "csattogóbb" szerkezet illene. A motor viszont nagyon kellemesen, lineárisan adja le teljesítményét, úgy tűnik, a turbólyukat fekete lyukként szippantotta magába a modern technika.