A közgazdász a hetilapban kifejti: a konvergenciaprogram – amelynek egy átfogó nemzetgazdasági/üzleti terv mellékleteként jótékony sorvezető szerepe lehetett volna - a gazdasági növekedést, a szerkezeti illeszkedést és az ezt megalapozó, sokszor évtizedes kifutású intézményi reformokat már nem hivatott tartalmazni.
Ha egy országban nincsenek meg a gyökeres kiigazítás feltételei, akkor az adóprés nyomásával megvalósított túlélés politikája fenntarthatatlanná válik - írja a közgazdász.
Ha a reálkamat lényegesen meghaladja a növekedés ütemét – esetünkben 2006 közepe óta az alig 1–2 százalékot –, akkor a külső finanszírozhatóság megkérdőjeleződik. Különösen akkor, ha az ország küladósságának – állami és magántartozásainak – együttes dinamikája nemcsak ütemében, hanem irányzatában is mást mutat, mint a versenytársaké.
"A pénzpiaci szereplők számára 2008 októberében értelmessé vált egyirányú ügyleteket kötni, hiszen a magyar kormányzat sem teljesítményében, sem kommunikációjában nem adott alapot derűlátó várakozásokra" - írja Csaba László.
