Gyurcsány Ferenc (és az elnökség, amely még a pártelnök befolyásolására is képtelennek bizonyult) ahelyett, hogy a kongresszusi határozatokban lefektetett széles társadalmi bázisra támaszkodó "baloldali néppárt" megteremtésébe fogott volna, a "magyar Blair" szerepében tetszelegve, a politikát áthelyezte a PR területére – írja a Népszabadságban Krausz Tamás történész.
A meggyőződéses antifasiszta és a személyes kapcsolataiban korrekt miniszterelnök a politikában impreszszionistának és rögtönzőnek bizonyult, hiányában volt az önátformálás képességének, s végső soron beleragadt egy neoliberális értelmiségi csoport értékrendjébe. Ez odavezetett, hogy az MSZP minden felmérés szerint elveszítette hagyományos szavazótáborának, társadalmi hátterének igen jelentős részét, s még arra sem bizonyult alkalmasnak, hogy a szélsőjobboldalt jogi és politikai eszközökkel megregulázza.
Végleg bebizonyosodott, hogy az MSZP szervezetileg csaknem megszűnt létezni a társadalomban, mert jelentős mértékben üzleti egyezkedések, vállalkozók és kisstílű karrieristák prédájává, "megélhetési politikusok" foglyává vált. Kimerítette pozitív energiáit, elszakította azokat a gyökereit, amelyek létrejöttekor a szocialista hagyománnyal és kulturális örökséggel még öszszekötötték. A magyar társadalom nagy többsége demokratikus ellenálló képességének hiánya és más, mélyen fekvő okok következtében Magyarország a kelet-európai "félperiféria" tipikus "banánköztársaságaként" viselkedik.
Ez hát a történelmi pillanat, amikor annak ellenére vagy éppen azért, mert a Népi Demokratikus Platform és a Baloldali Tömörülés alapítója voltam, nem maradhatok tovább az MSZP-ben. A korrekt szakítás végképp elkerülhetetlen - éppen a magyar baloldal megújítása érdekében – írja Krausz Tamás.
