Az újkorcsoport szabadelvű társaság két tagja szerint érdemes átgondolnunk a jellemzően utalvány formájában nyújtott adó- és járulékmentes, béren kívüli juttatásoknak (üdülési csekk, iskolakezdési támogatás, otthoni internethasználat, művelődési intézményi szolgáltatás, étkezési hozzájárulás, csekély értékű ajándék stb.) a forgalmazók tájékoztatóiban kissé szégyenlősen kezelt költségeit.
Értékpapír-minőségű (és -biztonságú), szigorúan sorszámozott nyomtatványokat kell előállítani, tárolni, elosztani. A jegyek gyártási költsége, melyet a munkáltatók a jegyforgalmazóknak fizetnek, a jegyek névértékére vetítve 4-6 százalék (+áfa) körül mozog. Az utalványokat elfogadó kereskedők és szolgáltatók 5 százalék (+áfa) körüli jutalékot fizetnek a jegyek leszámítolásáért a kibocsátó szervezeteknek, akik ezt követően gondosan megsemmisítik azokat. Tehát nagyon korlátozottan forgalomképes értékpapírokat állítunk elő mindössze egyszeri tranzakciókhoz! Olyan ez, mintha a bankjegyeket a Nemzeti Bank egyetlen vásárlás lebonyolítása után begyűjtené és bezúzná.
Mivel az utalványok kezelése, tárolása, nyilvántartása a normál bankjegyekénél bonyolultabb, az elfogadóknál nehezen meghatározható ügyviteli többletköltség is felmerül. A különféle utalványokat elfogadó üzleteket és szolgáltatókat kamatveszteség is éri azáltal, hogy csak utólag, a jegyek beváltása után jutnak hozzá azok pénzbeli ellenértékéhez, hiszen ők már nem fizethetnek e nyomtatványokkal vásárlásaiknál. Az egész tranzakció során az utalványok pénzbeli ellenértéke a jegykibocsátók számláján pihen, illetve szorgalmasan kamatozik a javukra!
Tehát az "ingyenesség" csupán látszólagos: elfedi a jelentős és értelmetlen társadalmi költségeket. Bár senki sem szeret adót fizetni, az adóknak és a járulékoknak mégiscsak van értelmük (közkiadások fedezése, nyugdíj- és baleset-biztosítás stb.). Ezzel szemben drága pénzért (az utalványforgalom 10 százalékát meghaladó összegért) működtetünk egy olyan szolgáltatási rendszert, melynek egyetlen célja az adózás kikerülése – írja Kaderják Dániel és Balázs András a Népszabadságban.
Mint fogalmaznak, semmi okunk haragudni a jegyforgalmazókra azért, mert ragaszkodnak egy nyereséges üzlethez. A piacgazdaság éltető ereje, hogy minden fizetőképes kereslet kitermeli a kínálatot biztosító szereplőket. De esetünkben pusztán egy vitatható törvényi szabályozás generál igényt olyan tevékenységre, melyre a világon semmi szükség nincs.
