Pedig az SZDSZ hanyatlása után és két évtizedes mérlegének elkészítése közben nincs ennél fontosabb és gyakorlatiasabb kérdés. A doktrinerség elérte a határait, hiszen az örök igazságok alapján való politizálás pusztító hatása végigvonult a jelenlegi kormányzati cikluson, és a lakossági megítélését ott láthatjuk nemcsak az SZDSZ-ről szóló közvélemény-kutatások eredményeiben, de az MSZP lefelé csúszásában is –<A href=""> írja a Népszavában Ágh Attila.
A politológus szerint a tanulságok levonásához a rendszerváltás kezdetéig kell visszamenni, mert azokban az években dúlt az az illúzió, hogy a szabad piacgazdaság és szabad választások „metafizikai törvényei” általában mindent véglegesen rendbe tesznek. Elég kőbe vésni az olyan emberi alapjogokat, mint a szólásszabadság és gyülekezési szabadság, amelyek szentek és sérthetetlenek, mert mindenféle korlátozásuk magának a szabadságnak a korlátozása. Az emberi méltósághoz való jog akkor még fel sem merült, nemkülönben az sem, hogy ezek az alapjogok kölcsönösen korlátozzák egymást, pedig mindez már a kezdet kezdetén józanul belátható volt.
Igaz, még azok a vademberek sem tomboltak még az utcán, akik mások szólásszabadságának és gyülekezési szabadságának a megzavarását tekintik legfőbb politikai céljuknak. Azóta azonban intézményesült a gyűlöletbeszéd, és ingyen politikai reklám lett a szélsőjobbon a holokauszt áldozatainak méltóságát megtiporni a szólásszabadság nevében. Ám a parttalan, „metafizikai” általánosságba emelt emberi jogok doktriner liberális követői nem tanultak sem az elmúlt húsz év történelméből, sem pedig a nálunk jóval fejlettebb demokráciák tapasztalataiból, és még mindig a korlátlan szabadságjogokról zsolozsmáznak.
