Szép április elejei nap volt, hétvége, feleségével a Városligetbe készültek. Az egyik családtagjuk hívását várták, így amikor megszólalt a telefon, a felesége vette fel: – Igen, tessék! – mondta. Bajnai Gordon – hangzott a válasz.
Amikor Herczog László átvette a mobilt, akkor tudta meg, hogy a miniszterelnök őt jelölné a munkaügyi tárca élére. A több mint három évtizede köztisztviselőként dolgozó szakember megdöbbent, hiába próbálta lebeszélni Bajnai Gordont, ő kitartott az elképzelése mellett. A munkaügyi minisztert az azóta eltelt időszakról és a jövőről faggatta a Világgazdaság.
Nem tudom, az egy más helyzet lenne. Eddig – amennyire lehet – igyekeztem távol tartani magam a politikától, s inkább szakmai alapon tevékenykedni.
– Kapott korábban is miniszteri felkérést?
Nem, még soha.
– 1988-ban már osztályvezető volt az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnál, azután 14 éven keresztül helyettes államtitkár, közben dolgozott miniszteri megbízottként, 2006 óta pedig szakállamtitkár volt. A vezetői szerep tehát nem idegen öntől, de azért a miniszterség másfajta hozzáállást igényel, nem?
Igen, s a kinevezéskor erre lelkileg még nem készültem fel. Szakállamtitkárként döntési javaslatokat kellett előkészítenem, most döntenem kell ezekről. Tízszer akkora a téma, amelyet át kell tekintenem, és tízszer akkora a felelősség is.
– Vannak időszakok, amikor kifejezetten jó miniszternek lenni, de ez most nem az a helyzet.
Valóban nem. Amikor elvállaltam, tudtam, hogy nem lehet megúszni a kellemetlen intézkedéseket, amelyek közül nem egyet már rég meg kellett volna hozni.
További részletek a holnapi Világgazdaságban!
