A világjárvány egészségügyi és gazdasági hatása
Világjárványok akkor alakulnak ki, amikor új, addig ismeretlen törzs bukkan fel, amely ellen az embereknek semmilyen védettségük nincs. Az influenza elnevezés az olasz „befolyásolni” szóból ered. Influenzaszerű tüneteket mutató megbetegedéseket már Krisztus előtt 412-ben leírt Hippokratész. Az első világjárványt 1580-ban jegyezték le, ezt követően 1889-ben (H3 vírus) és 1957-ben volt világjárvány („ázsiai”, H2N2 vírus, kétmillió haláleset), az eddigi legutolsó pedig 1968-ban („hongkongi”, H3N2 vírus, egymillió haláleset) alakult ki. A mind ez idáig a legpusztítóbb és a legmagasabb halálozási rátát mutató az 1918–19-es (H1N1 vírus) ún. „spanyolnátha” volt, bár a vírust csak 1930-ban izolálták sertésekből. Becslések szerint e járvány ideje alatt világszerte ötszázmilliónyian fertőződtek meg, és az infekció közel ötvenmillió ember halálát okozta. Kimutatták, hogy a magas halálozás nemcsak a fertőzés, hanem a másodlagos szövődmények (pl. baktériumok okozta tüdőgyulladás, keringés összeomlása) következménye is volt.
Az influenzavírus genetikai anyaga a ribonukleinsav. Belső fehérjéi alapján három humán típust különböztetünk meg: a nagyobb és a világjárványokat okozó A-t, a kisebb, sporadikusakat okozó, kizárólag emberekben előforduló B-t és a járványt nem okozó, enyhe tünetekkel járó C-t. A madarakban és emlősökben is előforduló, akár más emlősálla-
tok közötti járványokat is okozó influenza A-vírusnak további altípusai vannak. Az altípusok szerológiai tipizálása a humorális immunválaszért felelős burokfehérjék – a sejt felszínén történő megtapadásban szerepet játszó haemagglutinin (H vagy HA) és a gazdasejtből történő kiszabadulásáért felelős neuraminidáz (N vagy NA) – típusa alapján történik. Az emberekben, sertésekben és szárnyasokban előforduló influenzavírusok jelenleg tizenhatféle hemagglutininját (emberekben H1–3, H5–7 és H9) és kilencféle neuraminidázát (emberekben N1, N2) ismerjük, az eddig ismert vírusok ezek kombinációiból állnak (pl. H1N2).
Az immunrendszerrel szembeni védekezés eredményeképpen évről évre minden influenzaszezonban kismértékben változik a vírus felszíni fehérjéinek szerkezete (drift). Ez azt jelenti, hogy a szervezet már találkozott korábban hasonló génszerkezetű influenzavírussal (fertőzés/ vakcináció), és bizonyos fokú védettséggel rendelkezik vele szemben.
Azonban ritkán az emberi és állati (madár, sertés) eredetű vírusok egy humán sejten belüli rekombinálódása vagy a humán vírus nagyobb mértékű mutációja folytán hirtelen nagyobb változáson megy keresztül (shift). Ilyen rekombináns vírus az A/H1N1 is, amely amerikai és európai sertés-, madár- és emberi influenzagéneket is tartalmaz. Mivel a humán immunrendszer számára ismeretlen a módosult, új vírus antigénszerkezete, a populációnak nincs védettsége, ennek következtében nagyobb számú és súlyosabb tünetekkel járó megbetegedést okozhat.
2009 áprilisában az USA déli részén, majd Mexikóban egy új típusú rekombináns H1N1 vírus jelent meg, amely azóta a világ szinte valamennyi országában felbukkant, bár járványos méreteket eddig csak a déli féltekén okozott. Napjainkban a járvány gyors terjedésének fő oka a nemzetközi utazások számának és sebességének a felgyorsulása, ezt igazolja az is, hogy a vírus alig három hónap alatt valamennyi kontinenst elérte.
Az influenza cseppfertőzés útján terjed, a vírus a légúti nyálkahártya felszínén a sziálsavhoz kötődik és a nyálkahártyasejtekben replikálódik. Az influenza tüneteire jellemző, hogy néhány napos (maximum egyhetes) inkubációs idő után hirtelen magas láz, kifejezett izom-, ízületi, fej- és torokfájdalom jelentkezik, valamint gyakori az improduktív köhögés. Az esetek egyharmadában hasmenés, hányás is társult a fenti tünetekhez. Szövődménymentes esetekben a beteg néhány nap után láztalanná válik, és a többi tünet is legkésőbb három héten belül megszűnik. Szerológiai vizsgálatok alapján Dél-Amerikában az új típusú influenzás esetek egyharmada teljesen panasz- és tünetmentesnek bizonyult. A betegek a tünetek kialakulását megelőző napon és azt követően maximum egy hétig fertőzőképesek (a fertőzőképesség a betegség első három napján a legerősebb!), bár gyermekeknél hosszabb időszakot mutattak ki.
A vírus terjedésének elemzése azt mutatja, hogy az ütem hasonló a korábbi pandémiák idején tapasztaltakhoz, és emberről emberre ugyanolyan mértékben terjed, mint a szezonális influenzavírusok. Az új vírustörzs nagyobb arányban érinti a gyermekeket és a fiatal felnőtteket (az átlagéletkor 20-25 év), különösen veszélyes a terhesekre, az elhízottakra és a tüdőbetegekre. A korai adatokon alapuló becslések szerint járvány esetén a megbetegedések a lakosság 25-30 százalékát érinthetik, a halálozási ráta pedig 0,4 százalék körül alakulhat, vagyis a legrosszabb esetben hazánkban 2,5 millió ember betegedhet meg, a halálesetek száma pedig elérheti a 60 ezret. Az új pandémia veszélyességét jelzi, hogy több beteg kerül intenzív osztályra légzési elégtelenség miatt. A járvány több hullámban érkezhet, a jelenlegi, aránylag kevés megbetegedést okozót az őszi, téli hónapokban az északi féltekén a lakosságnak akár a felét is megbetegítő nagyméretű járvány alakulhat ki. Ez a normál szezonális influenzához képest igencsak jelentősen megterhelheti az egészségügyi ellátórendszert is, hiszen a kórházban ápolt betegek nagy száma miatt kapacitáshiány alakulhat ki a fekvőbeteg-intézményekben, sőt, gondok adódhatnak az egyéb betegségek ellátásában is. Csak néhány fejlett országnak van megfelelő számú egészségügyi kapacitása (szakdolgozók, orvosok, kórházi ágyak stb.) egy világjárvány esetére. Az egészségügyi dolgozók kieső munkaidejét az amúgy is munkaerőhiánnyal küzdő ágazatban lehetetlen pótolni.
Az idén az úgynevezett „új típusú” influenza megjelenése kapcsán ismét a figyelem középpontjába került a pandémia és az arra való felkészülés témája. Egyre több ország készít tervet a pandémia kialakulását követő járványügyi intézkedések megszervezésének, az egészségügyi intézmények felkészülésének és az antivirális gyógyszerek készletezésének az összehangolására. Az iparnak és az üzleti világnak a pandémiára történő felkészülése nagyban csökkentheti a járvány okozta károkat, és ez különösen igaz az infrastrukturális ágazatokra. Ennek hiányában zavarok támadhatnak a tőzsde működésében, emelkedhetnek az energiaárak, összeomolhat a kommunikáció és a tömegközlekedés.
A világjárvány – súlyosságától függetlenül – az országok GDP-jének 1–5 százalékos csökkenését okozhatja, ez Magyarországon a gazdasági károkat illetően elérheti az évi 1200 milliárd forintot. A megelőzésre és a pandémia esetére kidolgozott terv végrehajtására, az oltóanyagok beadására és a vírusellenes gyógyszerek készletezésére fordított összeg ennél jóval kisebb.
A pandémiás terv, a maszkok, az antivirális készítmények és a megelőző oltóanyag a védekezés elsőrendű tényezői, de ezek összességében csak a fejlett országok számára elérhetők. Ráadásul az oltóanyaggyártó kapacitásokat első körben a leggazdagabb országok kötik le, a fejlődő világ államai csak a járvány egy későbbi stádiumában juthatnak hozzá a vakcinákhoz.
Mivel az influenza-világjárvány kialakulásának jelenleg nagy az esélye, és annak becsült mortalitása igen magas (több mint százmillió ember), ezért az országok nemzetközi (WHO, CDC, ECDC) és nemzeti pandémia esetén alkalmazandó irányelvek kiadásával, illetve tervek készítésével készülnek világszerte az egészségügyi és gazdasági hatás kivédésére. Ezek egyik fontos pontja a gyógyszeres védekezés vírusellenes készítmények használatával. A vírus elleni gyógyszerek adását a rizikócsoportba tartozóknál a tünetek kialakulását követő 48 órán belül el kell kezdeni, így csökkenthető a betegség súlyossága és lefolyásának időtartama. Évek óta ismertek a hagyományos, adamantánszármazékokkal szemben kialakult magas gyógyszerrezisztencia-értékek (eleinte 10 százalék), amelyek az A/H3N2 influenzatörzsekben az évek folyamán egyre növekedtek (90-95 százalék). Az új típusú A/H1N1 vírus teljesen rezisztens erre a készítménycsoportra.
Az utóbbi években azonban – a korábbiaktól eltérően – a neuraminidázgátló hatású oseltamivirrel szembeni rezisztencia is kialakult és emelkedést mutat, elsősorban azokon a területeken, ahol az oseltamivir használata megnövekedett (pl. Japán vagy Mexikó, ahol a szer vény nélkül kapható!). Az ECDC-nek a 2007–08-as influenzaszezonra vonatkozó adatai szerint a szezonális A/H1N1 vírustörzsek oseltamivirrezisztenciás mértéke a legtöbb európai országban 25 százalék feletti. A 2008–09-es influenzaszezon-figyelő szolgálat március végi adatai alapján ez a szint tovább növekedett, és csaknem 95 százalékos értéket mutatott. Zanamivirrezisztenciát egyik törzs esetén sem mutattak ki, vagyis a zanamivir az oseltamivirreszisztens törzsekre is érzékeny maradt.
A WHO közlése szerint a jelenleg pandémiát okozó A/H1N1 vírus elvétve mutat rezisztenciát az oseltamivirre, de a törzsek a zanamivirre továbbra is érzékenynek bizonyulnak. Ezek az adatok megerősítették azt az irányelvet, hogy a pandémiás tartalékokat az oseltamivir mellett ki kell egészíteni zanamivirrel. Az eddig nyilvánosságra hozott adatok alapján egyes országok influenza elleni gyógy-szerkészletszintje igen eltérő. Az antivirális készítmények mennyisége általában mindöszsze a populáció 5 százalékát fedi le, annak ellenére, hogy a WHO minden ország számára minimum 25 százalékos készletszintet javasol. Eddig több mint negyven ország készletezett neuraminidázgátlókat, átlagosan 25 százalékos terápiás – helyenként emellett profilaktikus – célú antivirális készletszinttel rendelkeznek (24 ország). Az elmúlt évben, és főként az elmúlt hónapokban egyre több ország jelentette be, hogy 50 százalékra vagy ehhez közeli szintre emeli az antivirális készleteit (Franciaország 54, Nagy-Britannia 50, Írország 45, Ausztrália 44 százalék).
Hazánkban nem publikus az influenza elleni gyógyszerkészletek mennyisége, pedig a hatékony oltóanyag hiányában a járványügyi intézkedések, a lakosság tájékoztatása mellett a gyógyszeres kezelés csökkentheti szignifikánsan a szövődményes esetek számát és a halálozást.
