Engedmények kellenének

A vezető gazdasági hatalmak közötti nézeteltérések miatt egyelőre csak találgatni lehet, milyen szigorításokról állapodnak meg a pénzügyi szektort illetően a G20 vezetői e heti pittsburghi találkozójukon. Az Egyesült Államoknak és Európának is engednie kell ahhoz, hogy globális játékszabályok jöhessenek létre.

Az EU állam- és kormányfői múlt heti találkozójukon megállapodtak arról, hogy – mint az a válság kirobbanása óta oly sokszor elhangzott – véget kell vetni a rövid távú teljesítményen alapuló jutalmazás rendszerének. A huszonhetek szerint a bónuszokat a bank egészének a működéséhez kell igazítani, el kell kerülni a garantált összegű jutalmakat, és a kifizetéseket hosszú időre elosztva szükséges teljesíteni, lehetőséget adva arra, hogy negatív fejlemények esetén viszszavonják azokat.

A tagállamok zöme azt is támogatja, hogy az egyes banki vezetőknek kifizethető jutalom öszszegére az illető fix fizetéséhez, a bank forgalmához vagy valamely más mutatóhoz kötött plafont szabjanak meg. Nagy-Britannia azonban ellenzi ezt, mivel attól tart, hogy az efféle korlátozásokat az egyes kormányok eltérően alkalmaznák. Alistair Darling pénzügyminiszter csupán azt a korábbi G20-megállapodást írta alá, amely szerint szóba kerülhet a jutalomkeret korlátozása – ám csak a cégek, nem pedig az egyes személyek szintjén.

Ezt az elvet követi az Egyesült Államok is. A Federal Reserve napokban közzétett tervezete szerint a hatóság ellenőrizné az általa felügyelt mintegy ötezer pénzügyi vállalkozás javadalmazási politikáját. A cél annak megakadályozása, hogy veszélyes mértékű kockázatvállalásra ösztönözzék a vezetőket, kereskedőket vagy akár az ügyféltanácsadókat. Az egyes dolgozók szerződéseibe azonban nem szólhatna bele a Fed, tehát nincs szó olyan kötelező korlátokról, amilyeneket az EU-ban szorgalmaznak. Elemzők arra számítanak, hogy ha bevezetik a szigorítást, akkor a bankárok szerződéseiben visszavonási klauzulákat fognak beépíteni a jogászok, hogy utólag lehetőség nyíljon az esetleges hatósági követelések figyelembevételére. Az állami támogatásban részesült bankok vezetői fizetéseinek ellenőrzésére Kenneth Feinberg személyében már korábban kormánybiztost nevezett ki Barack Obama elnök, aki szombaton alapvető fontosságúnak nevezte a globális pénzügyi reformok végrehajtását.

A javadalmazási politikához hasonlóan a fedezeti és más alternatív alapok szigorúbb felügyeletét illetően szintén Nagy-Britannia „fúrja” az uniós álláspontot (VG, szeptember 18., 4. oldal). Természetesen a szigetország pénzügyi szektorának a képviselői is minden alkalmat megragadnak a szabályozási lendület fékezésére. Peter Levene, a Lloyds biztosító elnöke a napokban úgy fogalmazott: a fizetések és jutalmak, s általában véve a pénzügyi tevékenység korlátozását célzó tervek súlyos veszélyt jelentenek a brit gazdaságra nézve.

A tőkemegfelelési mutatók ügyében sem lesz könnyű közös nevezőre jutni Pittsburghben. A francia bankszövetség elnöke és egyben a BNP Paribas vezérigazgatója, Baudoin Prot szerint a Washington által szorgalmazott nagyarányú szigorítás hátrányosan érintené az európai bankokat.

Morris Goldstein, a washingtoni Peterson intézet közgazdásza mégis azt jósolja: miután minden fél elkötelezett a megállapodás mellett, rugalmasan fognak tárgyalni Pittsburgh-ben. Szerinte az európai vezetők alighanem a tőkemegfelelési mutatók, Washington pedig a bankárfizetések terén fog engedni.

Semmiképpen sem tűnik azonban konszenzusképesnek a Tobin-adó ötlete. Nicolas Sarkozy francia államfő a hét végén közölte, hogy a pénzügyi tranzakciók megadóztatását szorgalmazza majd a pittsburghi találkozón. Pénteken Angela Merkel német kancellár is hasonló kijelentést tett, uniós diplomaták szerint azonban így sincs esély az évtizedek óta vissza-visszatérő ötlet elfogadtatására. Bloomberg, Financial Times, WSJ, BBC