Már az 1960-as évek közepétől megfigyelhető a rokkantnyugdíjazás növekedése, amelynek fő magyarázata a romló egészségügyi állapot volt. A tendencia az 1980-as évek végéig javult, melyet a rendszerváltást követően jelentkező állásbizonytalanság tört meg. A ’90-es évek elején a rokkantnyugdíjazásnak szerepe volt a munkaerő-piaci feszültségek enyhítésében is.
A rokkantnyugdíjazás feltételeinek szigorítására eddig két komolyabb kísérletet hajtott végre Magyarország. Az első szigorítására 1998. január 1-jével került sor, míg a következő változtatást 2007-ben fogadták el. – jelenti az NGM.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság adatai alapján 2010 szeptemberében 2 926 090 fő részesült nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban, amelyből 728 601 fő, az ellátottak 24,9 százaléka kapott rokkantsági nyugellátást. A rokkantnyugdíjasok 52 százaléka korbetöltött rokkantsági nyugdíjban, 48 százaléka pedig korhatár alatti rokkantsági nyugdíjban részesült.
Az EU élenjáró országaiban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása 40 százalékos, míg itthon csupán 12-15 százalékos. A munkaképes korú népességen belül hazánkban kiemelkőden magas a rokkantsági ellátásban részesülők aránya. 2007-ben meghaladta a 12 százalékot, míg Szlovákiában csak 6,3 százalék volt ez az arány, az OECD átlag pedig ennél is kevesebb, 5,8 százalék – állapítja meg a gazdasági tárca.
A megváltozott munkaképességű emberek támogatott foglalkoztatás adatai
Azok a megváltozott munkaképességű munkavállalók, akiknek a foglalkoztatása után a munkáltató támogatásban részesül, jelenleg 60-65 ezren vannak. Azoknak a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak a száma, akiket a munkáltatók a foglalkoztatási kvóta teljesítése érdekében foglalkoztatnak, ismeretlen.
Az álláskeresőként regisztrált megváltozott munkaképességű személyek száma 40-45 ezer fő. A rehabilitációs járadékban jelenleg néhány ezer fő részesül, ám számuk rövid időn belül 15-20 ezerre emelkedhet.
Jelenleg néhány ezren vannak azok, akiknek elhelyezkedésük érdekében együtt kell működniük az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal, ám számuk néhány év alatt 50-60 ezer főre emelkedhet.
Százezer főre becsülhető azoknak a száma, akik a munkaerőpiacról kiszorultak, aktív korú egészségkárosodott személyek, és megfelelő színvonalú társadalombiztosítási vagy szociális ellátással nem rendelkeznek.
A GDP-arányos rokkantsági ellátások vizsgálatakor jól látható, hogy hazánk jóval többet költ e célra, mint a hasonló fejlettségi szintű és egészségügyi helyzetben lévő Szlovákia és Litvánia - állapítja meg a minisztérium.
A magyar támogatási rendszer összetett és egyben ellentmondásos: esetenként túl sokat ad, fontos támogatások azonban hiányoznak. A rendszer legsúlyosabb ellentmondása az, hogy a munkáltató nem kap érdemi felvilágosítást a megváltozott munkaképességű rehabilitációs értékeléséről, és így nehéz őt elhelyezni a megfelelő munkakörbe.
Támogatási rendszer másik nagy ellentmondása, hogy a rendszer nem különbözteti meg a teljes rehabilitációt a részleges rehabilitációtól. Ráadásul ebből a szempontból a Munkaerőpiaci Alapból nyújtott támogatás és a költségvetési támogatás gyökeresen ellentétes logikát követ.
A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása rendkívül alacsony, a támogatási rendszer csak a kivételezett helyzetben lévő védett szervezetek számára kedvező. Az alkalmazottak gyakran csak minimálbért kapnak. Az alapítványok és egyesületek valamint a versenyszférában dolgozó vállalkozók számára egyáltalán nem, vagy csak súlyos nehézségek árán vehetők igénybe a támogatások. A rehabilitáció eredményességének megvizsgálására sokszor szükség volna, még sincs legtöbbször előírva. Így a költségvetésből nyújtott bértámogatási rendszer túl bőkezű – zárul az elemzés.
