Fékezett hatás, féktelen vita
A tisztánlátás azért is nehéz, mert el nem hanyagolható ellentmondások bukkannak fel az érvelésekben. A kormány megközelítése annyiból legalábbis érdekes, hogy az államadósság elleni harc kellős közepén mégiscsak lemond több mint ötszázmilliárd forintnyi munícióról. Ha ugyanis egy jó kis bevásárlás kedvéért a tartalék ennyivel lefaragható, akkor a hitelből összekuporgatott betét ugyanekkora részét köszönettel akár vissza is adhatnánk. Összehasonlításképpen: a korkedvezményes szolgálati nyugdíjazás felülvizsgálatától a kabinet hosszabb távon is évi ötmilliárd forint megtakarítást vár, vagyis éppen századannyit, mint amennyibe a Mol-részesedés került.
Furcsák azonban az „ellentábor” reakciói is. Sokan ugyanis azért emlegetnek hibás lépést, mert a Mol-vásár – éppen a tartalék csökkenésével – kissé megemeli a nettó államadósság arányát. Azét az adósságét, amelyre sem Brüsszel, sem a piacok nem figyeltek, egészen kedd délutánig. E szerint ugyanis hazánk már többször teljesítette volna a hőn áhított 60 százalékos küszöböt, ám az Eurostat nem is számol ilyen mutatót. A zavart pedig fokozza, hogy például a jegybanknál készülő kimutatás tartalmazza az állam tőzsdei érdekeltségeit. Vagyis még a nettó adósságot sem emeli meg a tranzakció.
Egy biztos: a hatalmas összeg ezúttal nem folyó kiadásokra megy el, hanem egy sikeres cég részvényeire. Kérdés persze, hogy mit tesz vele a kormány. Ezt azonban most még nem tudhatjuk.
