Magyarország ismét az EU leggyengébbjei közé került a Transparency International antikorrupciós listáján, a 28 EU-tagállam közül a 20. helyen állunk. A globális listán ugyanolyan a pontszámunk, mint a Seychelles-szigeteké, egy ponttal azonban megelőzzük a nem épp korrupcióellenes tevékenységéről világhírt szerzett Ruandát. Ha egymás mellé tesszük az elmúlt évek eredményeit, egyértelmű: itt semmi nem változik.
A Transparency vizsgálata azért is modernebb az átlagos korrupciós felméréseknél, mert igen alaposan számol a state capture fogalmával, az állam foglyul ejtésével. Figyelembe veszi, hogy a korrupció nem csak arról szólhat, ahogyan a filmekben be szokták mutatni azt. Vagyis nem csak az számít, ha egy országban néha a Mindentépítő Zrt. képviselője egy sötét folyosón átad egy bankókkal kibélelt borítékot a képviselőnek és megkapja az állami megrendelést. A jó korrupciós index azt is vizsgálja, ha egy távoli helyen a céget Nemzeti Mindentépítő Zrt.-nek hívják, minisztereket delegál, gazdasági birodalmat épít, és nem sértheti meg a törvényt, hiszen ő írja azokat.
A legszomorúbb nem is az a felmérésben, hogy létezik a korrupció. Ez nem fog változni egyhamar, a gravitációt valószínűleg előbb sikerül kikapcsolni, mint a korrupciót. De egy rendes helyen vannak következmények – legalább annyi, hogy a közvélemény felfigyel rá. Nem gondolja 70 százalék azt, hogy bejelenteni sem érdemes, ha korrupciót lát, mert nem bízik eredményben, vagy mert fél a következményektől. Nem azt kell hallgatni, ha előállnak egy hatalmas adócsalási váddal, hogy aki ilyet állít, az csak azért teheti, mert alá akarja ásni az adózásba vetett bizalmat. Nem kennek el két nap alatt egy vizsgálatot, és nem azoknak a dolgát próbálják nehezíteni a törvényekkel, akik szeretnének adatokat kikérni. Ha a gondolkodásunk változna, már sikerülne megtenni az első fontos lépést a tisztuláshoz.
