Stresszhatások sorozata - Figyelni kell a balatoni változásokat
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz elmúlt 150 évben bőven érte sokk a tavat. A Déli Vasút építése miatt például már 1861-től meg kellett szüntetni a Balaton magas vízállásait. Megépült az első Sió-zsilip, elszakítva a Balatont berkeitől, amelyeket a következő száz évben igyekeztünk kiszárítani. Bár valóban nyertünk a korábbi három-négy méteres vízjátékúnál egy üdülésre alkalmasabb, állandóbb vízállású tavat, mégis jobb lenne, ha a Déli Vasút messzebb futna a parttól, a víz átlagos mélysége pedig nagyobb lenne a jelenlegi, 3,2 méternél. Ráadásul a berkekből sosem lett termőföld, ellenben olyan ökoszisztéma szolgáltatásokat áldoztunk fel, mint a tápanyag-visszatartás és a biológiai sokféleség. Ezeket az utóbbi évtizedekben próbáltuk apránként visszaállítani.
A már üdülőtó Balatont az eddigi legnagyobb csapás az algásodás formájában érte, az 1970-es évektől. A nem, vagy nem megfelelően tisztított szennyvízzel és a földekről kimosódó műtrágyával alaposan megtrágyázott tóban mértéktelenül elszaporodtak a nyílt vízi léthez alkalmazkodott algák. Lehetővé vált a mérgeket is termelő kékalgák egyeduralma. 1985. óta a Balaton tápanyag terhelése felére csökkent. A parti települések zöméről más vízgyűjtőkre vezették a tisztított szennyvizet.
Az egész vízgyűjtőn szigorú szennyvíz kibocsátási határértékeket szabtak, megtiltották a csatornahálózattal nem rendelkező területek beépítését, visszaállították a Kis-Balaton tápanyag-visszatartó funkcióját és látványosan csökkent a műtrágyázás. Az eredmény messze felülmúlta azt, ami más tavak reakciója alapján várható volt: az elmúlt húsz évben a Siófoki-medence vízminősége kitűnő volt, és még a tó legnagyobb terhelést befogadó délnyugati medencéjében is ritkán termett eutróf mennyiségű alga. Még a tartósan alacsony vízállás sem rontotta a tó ökológiai állapotát, sőt, kedvezett a parti nádasoknak.
A Balaton eutrofizálódása elleni védekezés igazi sikertörténet. A kékalgák aránya azonban nem csökkent tartósan az elalgásodás előtti szintre, a huzamos aszályok túl alacsony vízállást okozhatnak. Közben itt nem honos fajok sora telepedett meg a tóban, ketyeg a busa-bomba, néhol pusztul a nádas. Folyamatosan figyelnünk kell tehát, hogy egy-egy újabb halpusztulás, betelepülő faj, hínárburjánzás vagy más szokatlan jelenség nem egy nagyobb baj előjele-e.
