Az SNB az euróövezeti adósságválság legmélyebb időszakában döntött a szokatlan intézkedés mellett. A frank – a többi fejlett ország devizájához hasonlóan – 2011 őszéig szabadon lebegett, az SNB azonban nem hagyhatta tovább a fizetőeszköz erősödését, miután paritás közelébe erősödött az euróval szemben (vagyis egy frank majdnem egy eurót ért).
Sokan támadták a svájci jegybankot az intézkedés miatt, de gyorsan kiderült, hogy a feszültségek fokozódásával is képes a befektetőkkel szembemenni, ami még a világ legnagyobb és legerősebb jegybankjainak is nehézségeket okoz. Az SNB-nek nem volt más választása, minthogy korlátlan mennyiségben öntsön frankot a piacra, hiszen a svájci gazdaságot mély és defláció fenyegette a deviza erősödése miatt.
A svájci jegybank szerint a fogyasztói árak idén stagnálhatnak, jövőre 0,4, azt követően pedig 1 százalékkal emelkedhetnek. Erre alapozva – mivel még 2016-ban sem éri el két százalékos inflációs célját az SNB – néhányan még 2017-re is elképzelhetőnek tartják az 1,20-as árfolyamküszöb fenntartását.
Az 1,20-as küszöbérték felállításával majdnem a magyarországi devizahiteleseket is „megmentette” az SNB, a frankhitelesek gondjai azóta leginkább azzal függnek össze, hogy a 2011 szeptemberi 270-280 forint közötti árfolyamról mostanra 35-45 forinttal gyengült a hazai deviza az euróval szemben. Vagyis hiába fogta meg a frank/forint árfolyam egyik lábát, az euró/frankot az SNB, miután a forint sokat gyengült az euróval szemben.
A következő időszak nem lesz túlságosan könnyű az SNB-nek. A globális gazdaság bővülésével kapcsolatos félelmek és a geopolitikai kockázatok miatt növekvő piaci volatilitás, valamint a Federal Reserve több mint öt évig tartó pénznyomtatási programjának vége és a közelgő kamatemelés mind fejtörést okozhat az SNB-nek. Ha borongósra is fordul a piaci hangulat, a jegybank minden erejével megakadályozhatja a frank erősödését, mert nagyobb ára lenne annak, ha defláció és recesszió alakulna ki az országban.
