A felnőttképzés tekintetében Magyarország jelentősen lemaradt az tagállamainak többségétől, ami különösen rossz hír annak fényében, hogy az Európa Tanács már 2011-ben állásfoglalásban rögzítette, hogy a gazdasági válság következményeit csak úgy lehet kezelni, ha az iskolarendszerű oktatásból már kikerült felnőttek is rendszeresen növelik személyes és szakmai készségeiket, kompetenciáikat. Az élethosszig tartó tanulás napjainkban azért is elengedhetetlen, mert a munkavállalók csak így alkalmazkodhatnak a 21. század gyorsan változó munkaerő-piaci igényeihez.
Ehhez képest az Eurostat felnőttképzésre vonatkozó adatai szinte az egész közép-kelet-európai térségre nézve lehangolóak. Magyarországon a 25 és 64 év közöttieknek mindössze a 2,7 százaléka vett részt továbbképzésen vagy tréningen 2011-ben, és ez még a 2006-os, 3,8 százalékos értéknél is kisebb. 2011-ben a fejtágítókon részt vevő felnőttek aránya Lengyelországban 4,4, Szlovákiában 3,9, Horvátországban 2,3, Bulgáriában 1,3 Romániában pedig mindössze 1,6 százalék volt.
Az EU-27-ek 8,9 százalékos felnőttképzési aránya fölött teljesít viszont Csehország (11,4), Szlovénia (15,9), míg különösen nagy hangsúlyt fektetnek a munkavállalók tudásának folyamatos megújítására Finnországban, Írországban, Svédországban és Svájcban, ahol a felnőttek negyede tanul valamit. Messze kiemelkedik a rangsorból Dánia, ahol 32,3 százalékos volt a felnőttképzésben részt vevők aránya 2011-ben. Ezek az országok már felismerték az egész életen át tartó tanulás fontosságát, és ez a gazdasági mutatatókban is visszaköszön: az egy főre jutó ezekben az országokban az uniós átlagnál jobban emelkedett.
A felnőttképzés egyik fő területe a kompetenciafejlesztés. Egy 2010-es felmérésben a vállalkozások több mint 40 százaléka a csapatmunkát jelölte meg az egyik legfontosabb munkavállalói készségként, de hasonló arányban tartották lényegesnek a problémamegoldást, valamint a műszaki, a gyakorlati vagy a munkaspecifikus készségeket. Az idegen nyelvek használata és az informatikai készségek szintén a gyakrabban igényelt kompetenciák közé tartoznak, a vezetői készségeket pedig általában a nagyvállalkozások ítélték szükségesnek.
A KSH felnőttképzésről készült 2014-es tanulmánya szerint a magyar munkavállalókat és a munkaadókat főként az anyagiak akadályozzák meg abban, hogy többen vegyenek részt képzéseken, továbbképzéseken. Magyarországon 2010-ben a 10 főnél többet foglalkoztató vállalkozások 49 százaléka biztosított szakmai képzést alkalmazottainak, míg az Európai Unióban a képző vállalkozások aránya elérte a 66 százalékot. A képzésben részesülő alkalmazottak részarányát tekintve még nagyobb a lemaradásunk: míg az Európai Unióban a 10 fősnél nagyobb cégek a dolgozók csaknem 40 százalékának támogatták a hagyományos szakmai képzését, Magyarországon ez az arány nem éri el a 20 százalékot. A képzések magas költségei miatt a vállalkozások inkább olyan munkavállalókat alkalmaznak, akik megfelelő képzettségekkel rendelkeznek.
De nem egyedül a pénzhiány következtében kedvezőtlen a helyzet, a felnőttképzési rendszert is át kellene gondolni, még inkább a munkaerő-piaci igényekhez alakítani – mondják a KSH szakemberei.
