Nem csak a zöldhasú piacán keresik az irányt

Az első fél év végén úgy tűnik, a Fed mellé az EKB is igyekszik felzárkózni, hogy dobogós helyet érjen el azon jegybankok sorában, amelyek elindulnak az ultralaza monetáris politika világából vissza, a monetáris szigorítás világába. A Fed után több jegybank elkezdte felkészíteni a befektetőket a nagyon alacsony kamatok időszakának végére. Mi­után egy lehetséges fordulópont környékén vagyunk, érdemes lehet röviden áttekinteni a gazdasági, piaci jelentőségükben a sorban következő jegybankok politikájának kilátásait.

Az ausztrál jegybank hazai idő szerint szerdán hajnalban jelentette be kamatdöntő ülésének eredményeit. A kamat változatlanul 1,5 százalék maradt, ami megfelelt a piac általános várakozásainak. A befektetők inkább a hangnem megváltozására számítottak, a fordulat azonban még nem jött el. Az első negyedévben bekövetkezett lassulást a jegybank ma már részben átmeneti faktorok tükröződésének látja, a fogyasztás növekedését pedig a reálbérek lassú emelkedése, illetve a háztartások magas adósságállománya tartja nyomás alatt, ami alapvetően az ingatlanpiac élénkülésének a következménye. A jegybank monetáris politikai állásfoglalásából utóbb kimaradt a kevéssel 3 százalékot meghaladó növekedésre való utalás. Jelenleg éppen lecsengőben van egy bányászat által támogatott gazdasági élénkülés Ausztráliában, ahhoz azonban, hogy ezt más iparágak és ágazatok átvehessék, az ausztrál dollár erősödése nem lenne megfelelő. Ez a helyzet inkább kivárásra ösztönzi a jegybankot. Csütörtökre virradóra az ausztrál médiában eléggé hangzatosan tette helyre az esetleges hangnemváltási és kamatemelési várakozásokat Ian Harper, az RBA monetáris tanácsának tagja. „Nem kívánunk csatlakozni a más jegybankokból jövő héjakórushoz” – mondta, elsősorban az infláció emelkedését hiányolva, amit a bérek nem tolnak felfelé. Az augusztusi ülés fókuszában így a frissített inflációs előrejelzések állnak majd.

A kanadai jegybank viszont csatlakozott a kórushoz. A jegybank kormányzója utóbb a Handelsblattnak adott interjújában még több célzást tett arra, hogy komolyan fontolgatják a szigorú monetáris politika irányába teendő lépéseket. Stephen Poloz számos, a kanadai gazdaságot övező kockázatot lát, ezek közül a déli szomszéd és annak elnöke emelkedik ki leginkább. Annak ellenére, hogy Trump amerikai elnök tárgyalni kíván az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény ügyében, a legtöbb vállalat ebben a helyzetben kivár a beruházásokkal. A jegybank kormányzója azonban optimista a világ és Kanada gazdaságát illetően, annyira, hogy sejteni engedte: a Bank of Canada akár a következő ülésén (július 12.) megemelheti jelenleg 0,5 százalékon lévő irányadó kamatát. A piac akkor jött izgalomba a kanadai devizát illetően, amikor Poloz a CNBC-nek adott interjújában arról beszélt, hogy a kamatcsökkentések elvégezték a rájuk bízott munkát. Megítélése szerint az infláció emelkedő trendben kell hogy legyen 2018 első felében, mivel a kanadai gazdaság kibocsátási rése zárulni fog. A kormányzó nem tartotta jelentősnek az olajár hullámzásait, melyek az inflációt lent tartják. Véleményét a következő hasonlattal írta le: ha a piros lámpa felé haladunk, időben lassítani kell, mielőtt elérjük, nem várva meg az utolsó másodpercet a megállással.

A dollárblokk negyedik, legkisebb tagja Új-Zéland. A jegybank a legutóbbi ülésen változatlanul, rekordmélységben, 1,75 százalékon hagyta irányadó kamatát, és jelezte is, hogy nem kívánja emelni a közeli jövőben. Az új-zélandi dollár ennek ellenére emelkedni tudott a döntés után, mivel a jegybank nem jelezte, hogy az aktuális árfolyamot problémának tekinti. Ez vélhetően azért történt, mert az exportárak növekedhettek. Graeme

Wheeler kormányzó már májusban is meglepte a devizapiaci szereplőket, amikor megismételte a korábbi iránymutatást: a jegybank nem számít az irányadó kamatok emelkedésére, annak ellenére, hogy az infláció visszatért a monetáris hatóság 1–3 százalékos célsávjának közepére. Az utóbbi adatok viszont kicsit megváltoztatták Wheeler nézeteit az újonnan lassuló inflációról a következő két negyedév gyengébb növekedése mellett. A kormányzó, akinek az ötéves kormányzói mandátuma szeptember 26-án ér véget, hitelezési korlátozásokat vezetett be, hogy megfékezze az ország burjánzó lakáspiacát, és teret nyerjen az olcsóbb hitelfelvételi költségeknek. A szigorúbb szabályok, különösen az ingatlanbefektetők esetében, májusban 9,7 százalékra lassították az lakásárak éves emelkedését, a legalacsonyabbra az utóbbi majdnem két év alatt. A jegybank erre is épít, amikor az infláció értékét csak 1,1 százalék közelébe várja 2018 első negyedére.

A piaci várakozások szerint az irányadó kamatláb Új-Zélandon az év során 1,75 százalékon marad. 2018 elején néhányan már várnak emelést, és a devizaswapok szerint ennek 80 százalékos a valószínűsége jövő év június végén. Ezzel szemben a jegybank csak 2019 harmadik negyedévére várja az első emeléseket, és úgy véli, a piac alulértékeli a növekedés lefelé mutató kockázatait.

A válság kezdetekor a különböző jegybankok által elindított kamatcsökkentési sorozatok, melyeket sokan devizaháborúnak neveznek, úgy látszik, fordulatot vettek és vehetnek. A háború azonban tovább folytatódik. Aki lemarad, az megint rosszul járhat, hiszen inflációt importál a gyenge devizáján keresztül. Kérdés, hogy a külső kényszer mellett a belső feltételek is megengedik-e a szükséges reakciókat.