Alig változik a likviditás rendszerén belül a magban szereplők köre, vagyis a hálózat stabil

A 2008-as gazdasági válság óta egyre nagyobb teret nyer a hálózatkutatás a pénzügyi világban. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szakértői azt tapasztalták, hogy a pénzpiaci szereplők közt kialakuló komplex összefonódások, kölcsönös pénzügyi függőségek kritikus jelentőséggel bírnak egy-egy válság idején. Az elemzők a hazai nagy értékű fizetési rendszer (VIBER) hálózati jellemzőit tárták fel.

A VIBER-ben két csoport rajzolódik ki egyértelműen: egyrészt azon rendszertagok köre, amely a likviditás rendszeren belüli továbbítása szempontjából játszik fontos szerepet („mag”-szereplők); másrészt a perifériára került résztvevők klasztere. A magban szereplők köre alig változott, ezért a hálózat magja stabilnak tekinthető. Az üzemzavarból eredő fertőzések kockázata egyedi banki és aggregált szinten egyaránt növekedett a vizsgált időszakban, de az is látható, hogy gyakorlatilag nem létezik olyan él a rendszerben, melynek eltávolításával az általa eredetileg összekötött két rendszertag közti kommunikáció véglegesen megszűnne.

Arra a kérdésre is választ kerestek a szakértők, hogy változtak-e, és ha igen, milyen mértékben a rendszer hálózati tulajdonságai hosszú távon, a vizsgált három időablakban. „Az egyes indikátorok eredményei megmutatták, hogy a hálózati jellemzők érdemben nem változtak a három vizsgált időablakot összehasonlítva, igazolva ezáltal a VIBER hálózatának robusztusságát és időbeli stabilitását” – írták az MNB szakértői.

Arra jutottak, hogy nincs egyetlen központi szereplő, hanem több kritikus résztvevő üzemel a VIBER-ben. Nem emelhető ki egyetlen szereplő, hanem több, hozzávetőlegesen hasonlóan fontos elemből álló pénzügyi centrum működik a hálózatban, illetve attól függően, hogy éppen mely modell végeredményét vizsgáljuk, más-más rendszertag bizonyul kritikusnak. Persze az egyes megoldások közt előfordulnak részleges átfedések is. Fontos azonban látni, hogy nem feltétlenül csak a legnagyobb forgalmi részesedéssel bíró rendszertagok tekinthetők bármilyen szempontból is kritikusnak.

A hazai rendszer hierarchikus szerveződésű, jellemzően egy „mag” és egy „periféria” szegmensre osztható fel. A „magban” lévő szereplők nagyrészt ugyanazok maradtak, azok köre alig változott, és szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A diffúzió sebessége növekedett mind a likviditás közvetítése szempontjából kritikus, mind a marginális szerepet betöltő rendszertagok többségénél, vagyis a fertőzés kockázata egyedi banki és aggregált szinten nagyobb mértékű lett hosszú távon.

Meghatározó bizonyos rendszertagok közt az összefonódás, kölcsönös pénzügyi függőség mértéke is. Néhány szereplő közvetlen VIBER-

tagsága a vizsgált három időablak során megszűnt, továbbá új bankok is beléptek a rendszerbe. A vizsgált időszakban bekövetkezett rendszertagi változások elsősorban a perifériára, a háló szélére voltak hatással. Összességében elmondható, hogy hosszabb időtávot tekintve a központinak tekinthető szereplők köre érdemben nem változik.