A pénzintézetek hitelezési vesztesége hitelromlás nélkül is nőhet jövőre

A takarékszövetkezeti integráció nélküli hazai hitelintézeti szektor 2017-től választhatóan, 2018-tól pedig kötelezően az IFRS-sztenderdek szerint készíti kimutatásait. 2017-ről 2018-ra a pénzügyi eszközöket és a tőkeelemeket szabályozó – a hitelintézetek életét leginkább befolyásoló – nemzetközi sztenderdben is változást fogunk tapasztalni. A pénzügyi instrumentumokról szóló IAS 39 sztenderdet az IFRS 9 váltja majd, a legjelentősebb változásként a bankok a mai hazainál és nemzetközinél is jóval szigorúbb értékvesztési szabályokkal fognak szembesülni.

Az új értékvesztési szabályozás az eddigi felmerült veszteség helyett várhatóveszteség-modellt ír elő az IFRS 9 sztenderdet alkalmazók számára. A várhatóveszteség-modell logikája leginkább a bázeli tőkekövetelmény hitelkockázati részéhez hasonlít, ahol előretekintve kell bizonyos mennyiségű forrást zárolni az esetleges veszteségek fedezéséhez. Az IFRS 9 sztenderd három értékvesztési kategóriát határoz meg az egyedi és a portfóliószintű eszközállományok kockázatához igazodva (1. ábra). Az első kategóriába (Stage 1) kerülnek a problémamentes hitelek, amelyeknél az egyéves várható veszteségre kell értékvesztést képezni. Ez azt jelenti, hogy már az eszköz könyvekbe történő felvételekor, függetlenül annak problémamentességétől, értékvesztést kell képezni. A második és harmadik kategóriába (Stage 2-3) kerülnek azon eszközök, amelyeknél probléma merült fel. Az első kategóriából a másodikba kerül egy eszköz, ha valamilyen kockázati körülményben jelentős romlás következik be (például modellünkben 90 napnál rövidebb késedelembe esés), míg a harmadik kategória a nem teljesítő eszközöket foglalja magában. Ezek alapján látható, hogy a nemzetközi és a magyar szabályozáshoz képest az IFRS 9 többletértékvesztési követelménye két forrásból táplálkozik: egyrészről a problémamentes, eddig értékvesztéssel nem, legfeljebb céltartalékkal fedezett, Stage 1-be tartozó eszközöknél a rövid várható veszteségekre megképzendő értékvesztést ír elő. Másrészről a Stage 2-3-ban a teljes fennálló élettartamra kívánja meg az értékvesztés megképzését, következésképp szigorúbb kritériumokat támaszt a teljes problémás állományra, mint a korábbi veszteségmodell. Az új értékvesztési modell sajátosságából adódik, hogy bár összességében a Stage 1 szerinti többletértékvesztés nagyságrendileg alacsonyabb lesz a Stage 2-3 szerintinél, növekedési arány tekintetében jóval meghaladja majd a Stage 2-3 alapján bekövetkező értékvesztés-növekményt.

A hazai hitelintézeti szektor kereskedelmi banki jellegéből, valamint értékpapír-állományának összetételéből adódóan az IFRS 9 új értékvesztési modellje a vállalati és a háztartási hitelállományt érinti majd leginkább. A háztartási és vállalati hitelállomány IFRS 9 szerinti értékvesztésének makroszintű modellezésénél méret és működési forma szerint négy kategóriába soroltuk a bankokat (kisbankok, középbankok, nagybankok és fiókok). Az adott kategórián belül a termékszinten azonos PD- (csőd) és LGD- (nemteljesítéskori veszteség) ráták mentén határoztuk meg az értékvesztést. A PD- és LGD-számok becslésénél egyrészt támaszkodtunk a bankok előzetes, 2017. második negyedéves modelljeire, másrészt bankrendszerszintű korrekciókkal éltünk. A modellben a kategóriákként egységes PD- és LGD-mutatókat teljes kategórián belüli kitettségértékre számítottuk ki, azaz a PD- és LGD-modellek átlagsúlyaiban a számítás időpontjának lejárati szerkezetét vettük figyelembe. A részletesebb, méretarányos modell az egységes hitelintézeti vállalati és háztartási szektormodellhez képest 10 százalékos hibahatáron belül van, mindkét modell 2017. második negyedéves adatokra támaszkodik.

A hazai hitelintézeti szektorban 20,5 milliárd forint IFRS 9 szerinti többletértékvesztés 8 és 12,5 milliárd forintban oszlik meg a Stage 1 és a Stage 2-3 kategóriák között

(1. ábra). A Stage 1 szerinti (problémamentes hitelekre képzett) értékvesztés az eddig megképzett céltartalékot és értékvesztést 47 százalékkal haladja meg, míg a Stage 2-3 szerinti (problémás hitelekre képzett) értékvesztés 5,5 százalékkal növeli meg a jelenlegi szintet. A nagyvállalatok és a kkv-k többletértékvesztési követelményei viszonylag alacsonynak tekinthetők az eddig megképzett állományokhoz képest, míg a mikrovállalatoknál különösen a Stage 2-3-ban magasabb az állomány­arányos többletértékvesztés.

A háztartási szegmens többlet­értékvesztési követelménye 7 és 14,8 milliárd forintban oszlik meg a Stage 1 és a Stage 2-3 között (2. ábra). A Stage 1 szerinti értékvesztés 24, míg a Stage 2-3 szerinti 4 százalékkal haladja meg a háztartási hitelállományra képzett jelenlegi értékvesztési és céltartalékszinteket. A jelzáloghitelek a Stage 2-3 szerinti többletértékvesztés csaknem 42, míg a Stage 1-ben a 44 százalékát teszik ki. A személyi kölcsön és a gépjárműhitel magas többletértékvesztési követelményét részben magyarázza az állomány nagysága, míg a folyószámla tekintetében a problémamentes hitelekre megképzett céltartalék és értékvesztés szintje meghaladja az új értékvesztési követelmény szerint számított értéket.

A most bemutatott MNB-modell a nem teljesítő hitelek banki adatszolgáltatásaira épül. A bankok egyedi modelljeinek paraméterei (csődráta, nemteljesítéskori veszteségráta), valamint az IFRS 9 stage-állományainak nagysága eltérő lehet. Ebből adódóan az egyedi többletértékvesztések heterogén képet mutathatnak. Fontos kiemelni, hogy az IFRS 9 új értékvesztési modelljének negatív hatásait sem a számviteli, sem a tőkemegfelelési szabályozás nem kívánja egyből az átállás évében érvényesíteni. Az átállás nyomán megképzendő többletértékvesztés egy összegben történő elszámolása a bankrendszer és a fiókok 2016. évi adózás előtti eredményének 8,4, míg a 2017. második negyedévi saját tőkéjének 1,2 százalékát emésztené föl, ám ezt az értékvesztési hatást öt éven keresztül el lehet nyújtani mind az eredményben, mind pedig a tőkében. Az IFRS 9 az átálláskori hatásokon túl a jövőben várhatóan a mostaninál magasabb értékvesztési szinteket hoz majd magával. A magasabb értékvesztési szintek a jövedelmezőséget és a tőkemegfelelést is befolyásolják. A tőkemegfelelési szabályok IFRS 9 szerinti harmonizációja előkészítés alatt áll, a jövedelmezőség romlásának esetleges eszközoldali csillapítása azonban még a jövő kérdése.