Pénzszerzési körútra indul Günther Oettinger
Nehéz dolga lesz Günther Oettinger (képünkön balra) költségvetési biztosnak, aki a következő hónapokban végigjárja az Európai Unió tagállamait, hogy meggyőzze őket a közös büdzsébe fizetendő hozzájárulásuk emelésének szükségességéről. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke ugyanis növelni akarja az uniós GDP 1 százalékát kitevő, mintegy évi 140 milliárd eurós költségvetést, és be kell tömni a Nagy-Britannia kilépése miatt keletkező évi 12-13 milliárd eurós lyukat is. Magyarország és Lengyelország már jelezte, hogy kész növelni a befizetéseit, és erre Németország is hajlandóságot mutat.
Az Európai Bizottság májusban tervezi benyújtani a 2020 és 2027 közötti időszakra szóló költségvetést, amelyet egyhangú döntéssel kell elfogadnia az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak, és jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek. Utóbbi folyamatosan növelni akarja a kiadásokat, a tagállamok viszont igyekeznek csökkenteni őket és a befizetéseiket, így most is ellenállásra kell számítani a legtöbbjük részéről.
Oettinger a büdzséről hétfőn-kedden rendezett, magas szintű brüsszeli konferencián figyelmeztetett, hogy bizonyos programokat nagymértékben meg kell majd nyirbálni, miközben pénzt kell teremteni többek között a közös európai védelemre, a terrorizmus elleni harcra, a határvédelemre, valamint az EU versenyképességének növelésére. Több pénzt kell elkülöníteni a természeti katasztrófák kezelésére is, amelyek a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak lesznek. Juncker és Oettinger is világossá tette, hogy Brüsszel nem akar jelentős lefaragásokat azokban a programokban, amelyek a Nyugat- és Kelet-Európa közötti életszínvonal-különbségeket hivatottak csökkenteni; a kohéziós alapoknál 5-10 százalékos csökkentést elegendőnek tartanak. Nem várhatók nagy változások az agrártámogatásban sem, de Oettinger érinthetetlennek nevezett több uniós programot, köztük az Erasmust és a Horizont 2020 innovációs projektet.
A költségvetési biztos az új bevételi források között említette az emissziós kereskedelmet, amelyből a tagállamok zsebébe folyik a pénz, valamint egy esetleges új adót, amelyet a környezetszennyező műanyag termékekre vetnének ki.
