Castro lelép, a problémák maradnak

Csütörtökön hivatalosan távozik az államelnöki posztról a 86 éves Raúl Castro, csak a kommunista párt vezetését tartja meg. A parlament az egyedüli jelöltet, a jelenlegi alelnököt fogja megválasztani a helyére, akit Castro öt éve személyesen jelölt ki az utódjának. Az 57 éves Miguel Díaz-Canelnek hatalmas kihívásokkal kell szembenéznie, a szovjet típusú tervgazdaság reformja ugyanis vegyes eredményeket hozott.

Amikor Raúl Castro 2008-ban átvette a hatalmat bátyjától, Fideltől, a kubaiak többsége nem birtokolhatott számítógépet vagy mobiltelefont, nem hagyhatta el engedély nélkül az országot, nem kezdhetett vállalkozásba. Ma már mintegy 600 ezer magánvállalkozás működik, több mint ötmillió mobiltelefon üzemel a 11,5 milliós országban, virágzik az ingatlanpiac, és a turizmus rohamos növekedésének köszönhetően a havannai lett a világ egyik leggyorsabban bővülő repülőtere. A külföldi látogatók száma több mint duplájára nőtt 2015 óta, amikor Castro és Barack Obama akkori amerikai elnök felújította a két ország közötti diplomáciai kapcsolatot. Tavaly 4,7 millió turista érkezett az országba, köztük mintegy 620 ezer amerikai – emlékeztetett elemzésében az AP.

Ez azonban csak a kép szebbik fele. Megmaradt a tervutasításos gazdasági rendszer, az állami vállalatok drágán és alacsony hatékonysággal termelnek. A kormány 2011-ben megkezdte az átszervezésüket és összeolvasztásukat, kivette őket a közvetlen minisztériumi irányítás alól, hogy nagyobb önállóságot kapva versenyképessé tehessék magukat. Eközben azonban Havanna továbbra is fenntartja a szigorú ellenőrzést felettük a tervutasítás és a külkereskedelem állami monopóliuma révén. A mezőgazdaságban 2008-ban kezdték bérbe adni az állami tulajdonban lévő földeket, és 2010-ben kezdődött meg az átfogó reform, amelynek részeként könnyítettek a szabályozáson, ezt a folyamatot azonban 2015-ben visszafordították azzal az indokkal, hogy a piaci spekuláció áremelkedéshez vezetett.

A magántulajdont változatlanul korlátozzák, egy embernek mindössze egyetlen lakása, illetve nyaralója lehet, bár az ingatlanok és ­autók vételét-eladását, illetve előbbiek bérbe adását 2011 óta engedélyezik. Új autót azonban csak az állam forgalmazhat, ezek kizárólag importból származnak.

Az adókat az 1959-es forradalom után eltörölték, és 2012-től vezették be ismét fokozatosan. Az állami alkalmazottak többsége még mindig nem fizet jövedelemadót, azok a magánvállalkozók, földművesek és munkások azonban igen, akik a havi átlagjövedelem háromszorosát jelentő 2500 pezónál (25 ezer forint) többet keresnek.

Négy évvel ezelőtt megnyitották a gazdaság szinte egészét az új külföldi befektetések előtt, 50 százalékkal csökkentették az adóterheiket, és lehetővé tették a külföldi többséget az állami részvétellel létrehozott vegyesvállalatokban. Tavaly több mint kétmilliárd dollár értékben írtak alá vegyesvállalati megállapodást, és létrehoztak egy különleges gazdasági övezetet is Havanna közelében – emlékeztetett a Reuters. A kubai gazdaság teljesítménye azonban még így is csak a kétharmadát teszi ki az 1985-ösnek – amikor még támogatást kapott a Szovjetuniótól –, és épp csak kilábalt a recesszióból, amelybe közeli szövetségese, Venezuela válsága taszította 2016-ban. A kormány szerint évente több mint 2,5 milliárd dollárnyi külföldi tőke szükséges az ország gazdaságának a növekedéshez – írta ezzel kapcsolatban a Havana Times. A befektetők bizalmának megnyerése érdekében Kuba megállapodott adóssága átütemezéséről a Párizsi Klubbal, és megígérte 2,6 milliárd dollárnyi késedelmes hitelének törlesztését.

A gazdasági nyitás ellenére megmaradt az országban az egypártrendszer, a sajtó központi irányítása és az ellenzék elnyomása, és Kuba az új elnök alatt sem kezd radikális változásba csak azért, mert hat évtized után először nem egy Castro áll majd hivatalosan az ország élén.