A biztosítók is kellenek a rendhez
A hazai egészségügyi rendszer egyik fő problémája, hogy az egészségügyi magánkiadások nem intézményesült formákban, tehát nem egészségpénztárakon vagy magán-egészségbiztosításokon keresztül történnek – írja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) növekedési jelentése. A magyar háztartások közvetlen hozzájárulásainak aránya az összes kiadáson belül 28,9 százalék volt 2015-ben, ami számottevően magasabb, mint Ausztria (19 százalék) vagy a többi visegrádi ország átlaga (18,6 százalék). Az MNB szerint célszerű lenne arra törekedni, hogy a háztartások közvetlen egészségügyi kiadásainak aránya hazánkban csökkenjen a régiós országok átlaga alá, vagyis 2030-ra érje el a 19 százalékot.
Ehhez a jegybank szerint nem feltétlenül szükséges az állami ráfordítások növelése, hiszen a magánforrások felhasználásának hatékonyságát jelentős mértékben lehetne javítani akkor, ha sikerülne a háztartások közvetlen kiadásait becsatornázni a már eleve kiépült hazai szolgáltató rendszerbe, az egymillió taggal és évi ötvenmilliárd forint árbevétellel rendelkező egészségpénztárakba vagy a dinamikusan bővülő magánbiztosítókba. Ezek az intézmények az MNB szerint képesek lennének arra, hogy kikényszerítsék az ellátórendszer intézményeinek átláthatóvá válását, az állami és a magán-ellátórendszer szétválasztását, az ágazat fehéredését, a mérethatékonyság növelését, illetve az ellátás biztonsága miatt fontos minőségi kritériumok betartását.
Az egészségpénztárak és egészségbiztosítók ezenfelül képesek alacsonyabb árakat kialkudni a betegek számára, illetve ezen intézmények aktív használatával tervezhetőbbé válna az egészségügyi ellátások finanszírozása, és így betegség vagy baleset esetén nem érné akkora anyagi sokk az egyéneket és a családjukat.
