A báli szezon már nem olyan, mint régen
A farsangi időszak elsősorban a tél elkergetésének eseménysorozata volt. A népi hiedelmek több száz évre vezetnek vissza: mit lehet, kell vagy nem szabad tenni-enni? A fánknak például mágikus erőt tulajdonítottak, míg a farsangi időszakban a bőséges mennyiségű húsételtől az az évi javakat várták. Farsangi mulatságokat azonban nem csak a szegényebb rétegek, parasztok és kispolgárok tartottak. Az államalapítással együtt szinte azonnal megjelent az uralkodó osztályban is a keresztény farsangi hagyomány és a báli időszak. Mátyás idejében Beatrix például díszes maszkokat küldött rokonságának, és elvárta, hogy részt vegyenek a farsang tiszteletére adott fényűző fogadáson. (Mátyásnak erős kötődése volt Itáliához is, ahol ugyancsak karneváli maszkban ünnepelnek.) Az idő előrehaladtával és a magyar korona Habsburgokhoz kerültével nemcsak a városi polgárok, hanem a jobbágyok is átvették a germán vagy németes szokásokat, így ma itthon a farsangi időszakban szervezett fogadásokon, bálokon jellemzően a német szokások köszönnek vissza, például a gasztronómiában és az események forgatókönyvében. Ám mára már szinte senki nem tartja a hiedelmeket, a városokban meglepő módon a farsangi időszak elsősorban a gyerekeké, az iskolai jelmezes karnevál a családokban a farsang fénypontja. Télűzés tekintetében itthon nagyobb figyelmet fordítanak a március legelején tartott nőnapra, mint a húshagyó keddet megelőző időszakra.
