Hasít a piacon Prosecco és a pezsgő
A valamivel több, mint egy évtizede divatossá vált olasz habzóborral, a proseccóval ugyanaz történik, mint a 19. században a francia champagne-nyal. A különbség az, hogy míg a franciák kiengedték a kezükből a technológiát, és ezzel utat engedtek a világ szinte összes bortermelő országnak a pezsgő készítésére, az olaszok mindent megtesznek, hogy ne csak a határaikon, hanem a termőterületeiken belül tartsák a készítést. Pedig ez a bor ma már több mint száz kilométerrel odébb készül, mint ahonnan eredetileg származik. A champagne ennél jóval nagyobb utat tett meg, és a 19. században azért terjedt el, mert Charmat francia mérnök kifejlesztette a tankpezsgőeljárást, amely lényegesen olcsóbbá és hatékonyabbá tette az ital készítését. Ekkor szaporodtak el Európában – Németországból indulva – a pezsgőüzemek. Magát a szót Széchenyi gróf dobta be itthon a köztudatba, annyira sikeresen, hogy a magyar nyelv mind a mai napig nem tesz különbséget a champagne, a crémant, a prosecco, a cava vagy a habzóbor között, mindet pezsgőnek nevezi, holott hatalmas eltérések mutatkoznak.
Ízben a pezsgő jellemzően a másodlagos aromákról vált ismertté, míg a prosecco esetében az elsődleges, rendkívül erősen gyümölcsös aromák dominálnak. A prosecco elkészítése jóval kisebb munkát igényel, mint a pezsgőé, bár a két ital nem áll távol egymástól. Árban viszont ég és föld. A prosecco olcsóbb, többek között ennek is köszönheti rendkívüli népszerűségét. A tradicionális pezsgő rendkívül munkaigényes, és megfelelő gépek is szükségesek hozzá. Emiatt az alsó kategóriás champagne-ok belépő ára a magyar kiskereskedelemben 5-6 ezer forint palackonként. A középkategória, ahol már számít a termőterület és a bor jellege is, 18-20 ezer forintig megy el palackonként, efölött felső középkategóriáról lehet beszélni. Ebben a szegmensben régi márkák újra felkapottá váltak, ilyen például a Pol Roger – Curchill kedvence – vagy az olcsó Dom Pérignonnak becézett Veuve Clicquot. A felső közép belépő ára itthon bőven 20 ezer felett van, sőt az igazi pezsgőrajongók szerint a legolcsóbb Dom Perignon alatt minden középszerű. Ehhez képest a prosecco felső kategóriája már tízezer forint környékén elérhető, az átlagos belépőszint 1500-2000 forint, és 7000 forinttól már kimagaslóan jó proseccókat lehet kapni. Magyarország is jó helyen áll a pezsgő borok készítésében, hiszen legalább olyan kiemelkedő tradíciója van, ha nem nagyobb, mint Németországban. Az első magyar pezsgőüzemeket az 1830-as években alapították a történelmi Magyarországon, Pozsonyban, majd az 1850-es években Pesten is létrejött egy üzem, nem sokkal később, a hetvenes években pedig Pécsett. Ezt követte a század utolsó éveiben a Törley-pincészet megalapítása. Törley József egyenesen Reimsből, a champagne otthonából telepítette az idén 200 éves, Albertfalvához közeli Promotorba a gyárát, amely a két világháború között kinőtte magát, és Magyarország legfőbb pezsgőpincészetévé vált. Sőt Budafok lett a piacvezető 18 üzemmel, ami annak is köszönhető, hogy Törley és az üzemét vezető Louis Francois összevesztek, és külön utakon kezdtek járni. Francois például a Törley-pincészettől nem messze, a mai budafoki Sörház utcában hozott létre tradicionális eljárással készülő pezsgőinek üzemet, amely a mai napig is működik.
A kilencvenes években életre kelt magyar bortermelés egyben újraélesztette a francia alapokon nyugvó champagne-i pezsgőkészítést, így a Törley-gyár mellett több pincészet is büszkélkedhet díjnyertes pezsgőitallal. Így például a Kreinbacher, a Sauska, a Heimann, a Demeter vagy a tokaji Nobilis pincészet. A Törley egyes termékeivel ezek ma Magyarország vezető tradicionális márkái. Habzóborral pedig egyaránt találkozni az etyeki és a tokaji borvidékeken, ahol igazán különleges italokat lehet találni.
A pezsgő nevei
Cremant-nak nevezik azokat a francia pezsgőket, amelyek Champagne-on kívül készülnek. A cava spanyol, chardonnay-ból készült ital, míg a prosecco ennek az olasz változata. A németek a pezsgőt sektnek hívják, míg Dél-Afrikában cap-classique-nak. Az igazi champagne-eljárást méthode traditionellnek hívják, az italt palackban erjesztik legalább 15 hónapon keresztül, forgatják, majd a finom seprőt a nyakában lefagyasztják, és kilövik.
