Együtt a versenyképesség javításáért

Kinek címezte a Gyáriparosok Európai Kerekasztala (ERT) a napokban bejelentett vállalását, és honnan vár visszajelzést?

Az ERT-t olyan, nagy és régi, európai, részben globális hálózattal is rendelkező vállalatok alkotják, amelyek képesek befolyásolni a kontinens versenyképességét. Ebből adódóan a vállalásunkról közzétett nyilatkozatunk célközönségének nyilvánvalóan az olyan európai politikusokat tekintjük, akik tehetnek a versenyképesség javításáért. A tőlük érkező reagálások várhatóan az ERT Helsinkiben tartandó, májusi testületi ülésén válnak ismertté. (A szervezet évente két ülést tart.) Miközben azonban a leglényegesebb célunk az európai politikusok elérése, kicsit már az új, a választások utáni garnitúrát is meg kívántuk szólaltatni, pozicionálni magunkat előttük.

A részt vevő cégek könnyen dűlőre jutottak egymással?

Mivel a hat pontot megfogalmazó ötvenöt cég nagyon eltérő területen működik – például olajtársaságból is van három-négy a Mol mellett –, olyan konszenzust kellett találnunk, amely mellett minden vállalat kiáll. Ilyen terület a diversity and inclusion, azaz a társadalmi befogadás és a sokféleség elve, ennek követése ugyanis mindenkinek hasznos. A Mol számára egyébként a hat pontból az első négy sokkal kézzelfoghatóbb, de aktívan képviseljük az utolsó kettőt is, amely inkább azokat a vállalatokat érinti, amelyek távoli országokkal, például Kínával vagy az Egyesült Államokkal kereskednek, és amelyeknek a szabadkereskedelmi és a szabadalmi kérdések az elsődlegesek. Az üzenet tehát kiment. Kíváncsian várjuk, hogyan reagálnak majd rá az új brüsszeli illetékesek, és hogy miként tudjuk az elképzeléseink megvalósítását folytatni.

A hat pontból több is olyan, amelynek a teljesítése egyébként is üzleti érdekük a cégeknek. Miért kerültek ezek a vállalások közé?

Valóban vannak ilyen, egyszerűen a versenyképességet érintő pontok, például a digitalizáció, amelyből nem szabad kimaradni. Ám iparáganként más-más a digitalizációs szint, így lemaradhat az olajipar is, ha nem tart lépést ezen a téren. A big data kezelése viszont főként a lakossági fogyasztói szegmensben dolgozó cégeknek fontos. Enélkül ma már nehéz olyan kínálatot nyújtaniuk a fogyasztóknak, amely mellett versenyképesek maradhatnak. Más pontok viszont nem ilyen egyértelműek, ráadásul nem is mindenki foglalkozik velük azonos súllyal. Ide sorolható az említett diversity and inclusion, amelynek terén a Mol például vállalta, hogy 30 százalék fölé emeli a női középvezetők arányát. Ez a mi szakmánkban nem hangzik túl természetesnek, de jó néhány más iparágban sem az. Hasonló terület a kutatás-fejlesztés is, ezen a téren sok vállalat csupán követő stratégiát folytat. A Mol azonban elindult azon az úton, hogy maga is előremutató dolgokat tegyen le az asztalra. Ezek közé tartozik a zalaegerszegi gumibitumengyár építése, amelynek a tervét a napokban jelentettük be. Ez a stratégia nem minden országban kézenfekvő, ugyanakkor egybeesik azzal, amit a hazai politika is követ, azazhogy számottevően növekedjen a versenyképességet javító, kutatás-fejlesztés alapú beruházások száma.

A vállalás szerint az ERT-vállalatok még jobban növelnék a kutatás-fejlesztési beruházásaikat, ha kedvezőbb lenne a szabályozói, működési környezet. Milyen elvárásuk van e téren?

Nem elsősorban arról van szó, hogy a politikusok milyen ösztönzőkről gondoskodjanak, hanem általában a támogató környezet szükségességéről, például hogy megfelelően lehessen elszámolni a kutatás-fejlesztési költségeket. Ez a pont elsősorban arról szól, hogy a kisebb vállalatok kutatás-fejlesztési ráfordításainak arányát is arra a szintre kell emelni, amelyre a nagy európai vállalatoké már eljutott. A politikától azt várjuk, hogy a kisebb piaci szereplőket segítse a versenyképességük növelésében, például a kínai és az amerikai riválisokkal szemben. Az amerikai ipari kétszer, két és félszer annyit költ kutatás-fejlesztésre, mint az európai.

A Mol hogyan teljesíti a hat pontot?

Mivel a társaság magas szinten képviselteti magát az ERT-ben – korábban Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgatón, most rajtam keresztül –, viszonylag könnyen koordináljuk a lépéseket. Eleve olyan kezdeményezések mellé állunk oda, amelyeket egyébként is meg tudnánk és meg szeretnénk valósítani, és amelyek egybeesnek az érdekeinkkel. Egy ERT-találkozó előtt magas szinten megbeszéljük, hogy mi az álláspontunk a majd terítékre kerülő kérdésekkel kapcsolatban, majd kiadjuk a vállalaton belüli instrukciót, és ellenőrizzük a megvalósítást. Félévente, számokkal alátámasztva mutatják be az érintett vezetők, hol tartanak. E pontokba illik a Corvinus Egyetemmel indított együttműködésünk is, ugyanis a Mol nagyon fontosnak tartja, hogy a lehető legmagasabb szintű legyen a fiatalabb és a karrierje közepén járó generáció hazai képzése.

Méri-e majd az ERT, hogy a tagjai hogyan teljesítették a vállalásaikat?

Ez önkéntes vállalás, nincs büntetés a lemaradásért, viszont a megvalósítás mindenkinek érdeke. Erre ösztönzi a vállalatokat az egészséges verseny is. Minden cég szeretne mindig kicsit többet mutatni a többieknél, a Mol sem akar szégyenkezni a szakma nagyjai előtt, hogy közép-európaiként nem tud annyit letenni az asztalra, mint mások. Ez más iparágakban is így van. Az is közös, hogy a kisebb vállalatoknak fontos, milyen visszacsatolást kapnak a náluk nagyobbak vezetőitől.

Az ERT vállalásai

1. Az együttesen évi ötvenmilliárd eurós kutatás-fejlesztési beruházás növelése

2. Kampányt indítanak a sokszínű és befogadó vállalati kultúra elterjesztéséért

3. A digitális átalakulás előmozdítása

4. A készségek fejlesztése, szakmai oktatás, részben partnerségeken keresztül

5. Az uniós ipar és a kereskedelemdiplomácia támogatása

6. Az energiaátmenet megvalósítása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem