Európában a tíz évvel ezelőttinél sokkal nagyobb tartalék áramtermelő kapacitásra van szükség a villamosenergia-rendszerek egyensúlyának megtartásához, mert egyre nő az időjárásfüggő berendezések aránya a folyamatosan és kiszámíthatóan működők rovására. Az, hogy adott ország hogyan tartja egyensúlyban az áramrendszerét, a műszaki mellett szabályozási és versenyügyi kérdés is. Az e célt szolgáló úgynevezett kapacitásmechanizmus általános rendszerének résztvevői (termelők, fogyasztók, tárolók) nemcsak a szolgáltatásukért kapnak pénzt, hanem a puszta rendelkezésre állásukért is – áll abban a piacszerkezeti elemzésben, amelyben Csermely Ágnes, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal piacfelügyeleti és ellenőrzési főosztályának vezetője veti össze az európai kapacitásmechanizmusok mozgásterét a vonatkozó uniós elvárásokkal. A mechanizmus speciális esetében stratégiai tartalék kapacitást tartanak fenn a ritka, de szélsőséges ingadozások kiegyenlítésére. A különbség, hogy míg az általános kapacitásmechanizmus javítja az üzemelő erőművek jövedelmezőségét, a stratégiai tartalék e hatása alig érződik.
Az említett versenyügyi probléma amiatt keletkezik, hogy a mechanizmus jövedelmezőségi előnyhöz juttatja a rendszer résztvevőit a rendszeren kívüliekkel szemben, ami ütközik az egységes európai villamosenergia-piac célmodelljével. Ám mivel az ellátásbiztonság tagállami felelősség, a szabályozás elsősorban indokoltság és tiltott állami támogatás szempontjából vizsgálja a kapacitásmechanizmusokat, és igyekszik egységes elvárásokat támasztani, amelyek a közpénzek hatékony felhasználására és a versenytorzító hatások minimalizálására ösztönöznek – mutat rá az elemzés. Így például csak akkor vezethető be a kapacitásmechanizmus, ha az adott tagállam már mindent megtett a piaci torzítások felszámolására, mégis fennmaradtak ellátásbiztonsági kockázatok. A preferált uniós megoldás a stratégiai tartalék, amely az ellátási problémák felszámolása után könnyen kivezethető a rendszerből.
Az EU versenyigazgatósága Belgiumban és Németországban hagyott jóvá stratégiai tartalékrendszereket, általános mechanizmust pedig Nagy-Britanniában, Franciaországban, Olaszországban, Írországban és Lengyelországban, az új belga rendszer 2020 elején várható. Az európai kapacitásmechanizmus eddig a legolcsóbb kapacitásokat próbálta meg mozgósítani a csúcsigények kielégítésére. Az aukciókon a kapacitásdíj 90-98 százaléka a már üzemelő erőműveknek jutott, technológiától függetlenül. Még a széntüzelésű erőművek is jól jártak, de ezeket egy szén-dioxid-kibocsátási korláttal a tisztaenergia-csomag elzárta az ilyen jövedelemszerzéstől. Az is aggályos, hogy a díjhoz jutó nagy erőművek gyakorlatilag azért kapnak pénzt, amit egyébként is csinálnának.
A kapacitásdíj
90-98
százaléka a már üzemelő erőműveknek jutott
