A következő néhány hónapban megjelenő adatok meg fogják mutatni, hogy a jelenlegi amerikai gazdasági bővülés a leghosszabb ideje tartó fellendülési időszaknak számít. Miközben azonban az Egyesült Államok továbbra is felülmúlja a többi fejlett gazdaságot, ennek a sikernek még el kell oszlatnia a gazdasági bizonytalanság és az elégedetlenség érzetét, ami sok amerikait nyomaszt. Továbbá ez a siker nem csökkenti az azzal kapcsolatos aggodalmakat sem, hogy rendelkezésre áll-e egy olyan szakpolitikai tér, amely képes lesz megfelelően reagálni a következő gazdasági válságra vagy pénzügyi sokkra.
A mostani fellendülési időszak 2009 közepén kezdődött, a 2008-as pénzügyi krízis és az azt követő gazdasági válság után. A kezdetben a rendkívüli fiskális intervenciók és a korábban elképzelhetetlennek gondolt monetáris intézkedések által hajtott gazdasági boom később a magánszektor visszatérő bizalmára és az újra egyensúlyba kerülő vállalati mérlegekre alapozódott, majd kiegészült az új technológiák gyors megjelenésével. További lendületet adtak a növekedésösztönző intézkedések, mint a dereguláció és az adócsökkentés. A munkanélküliségi ráta 3,6 százalék, a reálbérek pedig 1,6 százalékkal emelkednek. A legfrissebb negyedéves adatok szerint a GDP-növekedés éves bázison 3,1 százalék, amivel az Egyesült Államok továbbra is jelentős mértékben lehagyja Európát és Japánt. Ilyen erős háttérrel Amerika egyre magabiztosabban képviseli az érdekeit külföldön, beleértve a hosszú ideje fennálló együttműködési és konfliktuskezelési mechanizmusok megkerülését, valamint az importvámokkal és egyéb protekcionista intézkedésekkel való fenyegetést.
A mostani állapot eléréséhez az USA-nak felül kellett kerekednie a külföldről érkező problémákon, beleértve az európai adósságválságot és a lassuló kínai gazdasági növekedést. Mivel az elmúlt évtizedben az éves növekedések gyakran mérsékeltek és nem eléggé inkluzívak voltak – ami „új normaként” vagy szekuláris stagnálásként vált ismertté –, az amerikai gazdaságban az alulteljesítés és a potenciális sérülékenység érzete terjedt el. Egy gyakran hivatkozott Fed-kutatás szerint az amerikai háztartások csaknem fele azt állítja, hogy nincs elegendő megtakarítása ahhoz, hogy egy 400 dolláros rendkívüli kiadást fedezni tudjon. Az országon kívül pedig sokan amiatt nyugtalanok, hogy a globális tartalékvalutát kibocsátó szuperhatalom már nem megbízható és kiszámítható támasza a nemzetközi kereskedelemnek és befektetéseknek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az USA-nak még ki kell építenie a megfelelő puffert a jövőbeli gazdasági és pénzügyi kihívások kezelésére.
Azon túlmenően, hogy a háztartások szintjén az önbiztosítás hiányzik, a Fed képessége egy esetleges gazdasági recesszió és a pénzügyi krízis kezelésére eléggé korlátozott. A kamatsáv 2,25–2,5 százalékos, miközben a korábbi válságok általában 5 százalékpontos vagy annál nagyobb mértékű kamatvágást követeltek meg. Az expanzió meghosszabbításához különös odafigyelésre van szükség. A politikai döntéshozóknak – különösen a kongresszusnak – kerülniük kell a nagyobb hibákat, és minimalizálniuk kell a piaci zűrzavarok kockázatát, miközben többet tesznek a növekedés előmozdításáért. A politikai döntéshozóknak és a vezető közgazdászoknak érzékenyebbnek kell lenniük a tekintetben is, hogy a gazdasági növekedés gyümölcsét miként osztják meg. Egyebek között a társadalom legsérülékenyebb rétegeinek jobb védelmére lenne szükség. A cégeknek pedig többet kell tenniük a társadalmi felelősség terén, ha el akarják kerülni azt a helyzetet, amelybe a bankok kerültek a 2008-as válság után. Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a nagy technológiai vállalatok szigorúbb szabályozását sürgetik.
Az Egyesült Államoknak bizonyítania kellene, hogy továbbra is a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer bástyája marad. Máskülönben gyengülni fog a világszerte bekövetkező gazdasági és pénzügyi fejlemények befolyásolására vonatkozó képessége. Az USA hamarosan a leghosszabb ideje tartó fellendülési időszakát fogja megünnepelni. Nem szabad azonban szem elől tévesztenie a továbbra is meglévő problémákat. Az utolsó dolog, amelyre most a világnak szüksége van, hogy az expanzív periódus az alacsonyabb növekedés, a nagyobb pénzügyi instabilitás és a jelentősebb nemzetközi feszültségek tartós időszakának adja át a helyét.
Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org
Mohamed A.
El-Erian,
az Allianz
vezető
gazdasági
tanácsadója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.