A fenntarthatóság kétségével a nyakában dübörög az USA

A következő néhány hónapban megjelenő adatok meg fogják mutatni, hogy a jelenlegi amerikai gazdasági bővülés a leghosszabb ideje tartó fellendülési időszaknak számít. Miközben azonban az Egyesült Államok továbbra is felülmúlja a többi fejlett gazdaságot, ennek a sikernek még el kell oszlatnia a gazdasági bizonytalanság és az elégedetlenség érzetét, ami sok amerikait nyomaszt. Továbbá ez a siker nem csökkenti az azzal kapcsolatos aggodalmakat sem, hogy rendelkezésre áll-e egy olyan szakpolitikai tér, amely képes lesz megfelelően reagálni a következő gazdasági válságra vagy pénzügyi sokkra.

A mostani fellendülési időszak 2009 közepén kezdődött, a 2008-as pénzügyi krízis és az azt követő gazdasági válság után. A kezdetben a rendkívüli fiskális intervenciók és a korábban elképzelhetetlennek gondolt monetáris intézkedések által hajtott gazdasági boom később a magánszektor visszatérő bizalmára és az újra egyensúlyba kerülő vállalati mérlegekre alapozódott, majd kiegészült az új technológiák gyors megjelenésével. További lendületet adtak a növekedésösztönző intézkedések, mint a dereguláció és az adócsökkentés. A munkanélküliségi ráta 3,6 százalék, a reálbérek pedig 1,6 százalékkal emelkednek. A legfrissebb negyedéves adatok szerint a GDP-növekedés éves bázison 3,1 százalék, amivel az Egyesült Államok továbbra is jelentős mértékben lehagyja Európát és Japánt. Ilyen erős háttérrel Amerika egyre magabiztosabban képviseli az érdekeit külföldön, beleértve a hosszú ideje fennálló együttműködési és konfliktuskezelési mechanizmusok megkerülését, valamint az importvámokkal és egyéb protekcionista intézkedésekkel való fenyegetést.

A mostani állapot eléréséhez az USA-nak felül kellett kerekednie a külföldről érkező problémákon, beleértve az európai adósságválságot és a lassuló kínai gazdasági növekedést. Mivel az elmúlt évtizedben az éves növekedések gyakran mérsékeltek és nem eléggé inkluzívak voltak – ami „új normaként” vagy szekuláris stagnálásként vált ismertté –, az amerikai gazdaságban az alulteljesítés és a potenciális sérülékenység érzete terjedt el. Egy gyakran hivatkozott Fed-kutatás szerint az amerikai háztartások csaknem fele azt állítja, hogy nincs elegendő megtakarítása ahhoz, hogy egy 400 dolláros rendkívüli kiadást fedezni tudjon. Az országon kívül pedig sokan amiatt nyugtalanok, hogy a globális tartalékvalutát kibocsátó szuperhatalom már nem megbízható és kiszámítható támasza a nemzetközi kereskedelemnek és befektetéseknek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az USA-nak még ki kell építenie a megfelelő puffert a jövőbeli gazdasági és pénzügyi kihívások kezelésére.

Azon túlmenően, hogy a háztartások szintjén az önbiztosítás hiányzik, a Fed képessége egy esetleges gazdasági recesszió és a pénzügyi krízis kezelésére eléggé korlátozott. A kamatsáv 2,25–2,5 százalékos, miközben a korábbi válságok általában 5 százalékpontos vagy annál nagyobb mértékű kamatvágást követeltek meg. Az expanzió meghosszabbításához különös odafigyelésre van szükség. A politikai döntéshozóknak – különösen a kongresszusnak – kerülniük kell a nagyobb hibákat, és minimalizálniuk kell a piaci zűrzavarok kockázatát, miközben többet tesznek a növekedés előmozdításáért. A politikai döntéshozóknak és a vezető közgazdászoknak érzékenyebbnek kell lenniük a tekintetben is, hogy a gazdasági növekedés gyümölcsét miként osztják meg. Egyebek között a társadalom legsérülékenyebb rétegeinek jobb védelmére lenne szükség. A cégeknek pedig többet kell tenniük a társadalmi felelősség terén, ha el akarják kerülni azt a helyzetet, amelybe a bankok kerültek a 2008-as válság után. Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a nagy technológiai vállalatok szigorúbb szabályozását sürgetik.

Az Egyesült Államoknak bizonyítania kellene, hogy továbbra is a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer bástyája marad. Máskülönben gyengülni fog a világszerte bekövetkező gazdasági és pénzügyi fejlemények befolyásolására vonatkozó képessége. Az USA hamarosan a leghosszabb ideje tartó fellendülési időszakát fogja megünnepelni. Nem szabad azonban szem elől tévesztenie a továbbra is meglévő problémákat. Az utolsó dolog, amelyre most a világnak szüksége van, hogy az expanzív periódus az alacsonyabb növekedés, a nagyobb pénzügyi instabilitás és a jelentősebb nemzetközi feszültségek tartós időszakának adja át a helyét.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org

Mohamed A.

El-Erian,

az Allianz

vezető

gazdasági

tanácsadója