Komoly megújulást terveznek a Tigáznál

Mi derült ki a Tigáz átvilágításából? Utólag is reálisnak tűnik a társaságért a MET Magyarország Zrt. által kifizetett vételár?

Az adatszobában feltöltött és a menedzsmentinterjúk során kapott információk helytállók és korrektek voltak. Nem igazolódott be az a sok iparági szakértő által korábban jelzett probléma sem, amely szerint a Tigáz hálózata nincs túl jó műszaki állapotban. A tanácsadók bevonásával készült, nagyon részletes, 2018 végén zárult átvilágításnak köszönhetően megértettük a társaság működésének minden részletét, és megtaláltuk, hol érdemes vagy célszerű módosítani. Az eladóval, az olaszországi Enivel egyébként is jó a kapcsolatunk, több országban együttműködünk a kereskedelemben.

Mely területen kellett vagy kell változtatni?

Nyolc-tíz éve például nagy probléma volt a Tigáznál a hálózat mérési különbözete miatt a gázveszteség, ami két dologból eredt: a hálózati elemek minősége és ellenőrzése nem ütötte meg a legjobb iparági gyakorlat szintjét, és a tizenkét megyére kiterjedt ellátási területen sok volt a szabálytalan vételezés. Ez utóbbira a legelterjedtebb módszer a mágnesezés volt. Egész kis gyűjteményünk van az ezzel kapcsolatos eszközökből, anekdotákból. Ezt a feladatot azóta sem szerveztük ki.

Még mit léptek?

Végrehajtottunk egy 5-10 milliárd forintba kerülő hálózatfejlesztést – ez a munka folyamatos –, amelynek eredményeként az energiahivatal nyilvántartása szerint is a Tigáz hálózati mérése számít a legjobb iparági gyakorlatnak. Nemcsak vezetékeket, hanem például mérőberendezéseket és nyomásszabályozókat is cseréltünk. Előzőleg voltak ugyanis olyan nyomásszabályozóink, amelyek ugyanazt a mennyiséget különböző hőmérsékleten másnak mutatták. Mára a mérési pontatlanságoknak ezt az okát szinte teljesen kizártuk. A másikon még dolgozunk: a fogyasztói szokások feltérképezésével, modellezésével igyekszünk megtalálni azokat az épületeket – például nagyobb panziókat –, amelyeknek a gázvezetékeit eleve úgy építették, hogy lett egy mért és egy méretlen szakaszuk is. A hitelesített mérők és nyomásszabályozók telepítése már korszerű munkairányítási rendszerben zajlik. Összességében azonban műszaki területen alapvetően korábban is magas minőségben dolgozott a Tigáz.

Mit tapasztaltak az egyéb kiszolgálórészlegeknél?

Kevésbé volt fejlett például a számviteli, a HR-, a kommunikációs terület, itt el lehetett mozdulni a hatékonyság felé. A változtatást az is indokolja, hogy ezek a területek lényegében megmaradtak a korábbi formájukban és létszámukkal akkoriból, amikor még az egyetemes szolgáltatás, a versenypiaci kereskedelem és a gázelosztás üzletágait is ki kellett szolgálniuk, pedig mára csak az utóbbi maradt meg. (Az egyetemes szolgáltatás a Nemzeti Közművek Zrt.-hez, a gázkereskedelem az Elmű-ÉMÁSZ-hoz került.)

Milyen elbocsátásokkal jár az említett elmozdulás?

Valamekkorával biztosan, rész­ben az új struktúra miatt is. Ugyan­akkor bizonyos munkákat be is szervezünk majd a társasághoz: például a hálózatépítést és a mérőcserét most is a Tigáz végzi, de találtunk további hét-nyolc bevonható tevékenységelemet. Az előzetes hatástanulmányok szerint például célszerű lenne egyes gépészeti, karbantartási szolgáltatásokkal bővíteni a tevékenységünket, főleg azért, mert ezekből hiány van a Tigáz által ellátott térségben. További elemek indítása mellett szól az is, hogy – más, borúlátó előrejelzésekkel ellentétben – várakozásaink szerint a következő tíz évben még stagnál, csak utána csökkenhet majd a hazai gázfogyasztás. Ilyen helyzetben persze kézenfekvőnek tűnhet a hálózati elemek új célra, a hidrogénnek mint járműüzemanyagnak a szállítására való hasznosítása. A hálózat mentén kialakíthatók a töltőállomások is. Mivel ennek a tevékenységnek – ha életképesnek ígérkezik – országos hálózatban kellene működnie, az energiahivatallal és más szolgáltatókkal együtt vizsgáljuk a lehetőségeket. Japánban már van ilyen kísérleti szállítás. A hidrogénmolekula sokkal kisebb, mint a vele egy csőben továbbítandó és tőle később szétválasztandó metáné, ezért jobban fel kell majd készíteni a hálózatot a szivárgás megakadályozására. Ennél azonban vannak más, előkészítettebb szakaszban lévő, értéknövelt szolgáltatásaink, például a már említettek.

Mit lépett még a MET a Tigáz új tulajdonosaként?

Sikerült például újratárgyalnunk a beszerzési szerződéseinket, átalakítottuk a régies struktúrát, ami nagy lépés volt a költséghatékonyság felé. De elkezdődött a kultúraváltás is, amelynek lényege szintén a hatékonyságnövelés és a teljesítményalapú szemlélet.

Hogyan zárta 2018-at a Tigáz?

Kétmilliárd forintos adózott eredménye az első pillanatban kedvezőnek tűnik, de ennek a nagy része nem cash, és elmarad attól, amit vártunk. Eredményességünk is csak a rövid távú várakozásunknak felel meg, persze az elosztók árbevétele 60 százalékban mindig is az időjárástól függött. Két út van előttünk: javítanunk kell a hatékonyságunkat, és időszerű lenne, hogy a szabályozás csökkentse a közmű- és a Robin Hood-adót. Hatékonyságunkat például mobil raktárrendszer bevezetésével szeretnénk javítani. Egy szerelőnek hetente egy munkanapját elviszi, hogy elmegy a raktárba a szükséges anyagokért, eszközökért. A most tesztelés alatt lévő rendszerben egy nagyobb gyűjtőfuvarozó látja el a szerelőket, akik a kijelölt csomópontokon veszik át a szükséges anyagokat és adják le a leszerelt eszközöket. Kevesebb raktárbázisra lesz szükség, a munkaidő nagyobb hányada fordítható értékteremtő munkavégzésre, rövidebb a szállítási idő és út, így kisebb az üzemanyagigény is. Ha a pilot kedvező eredménnyel jár, a rendszert kiterjesztjük a Tigáz egész ellátási területére. Erre majd egy vállalkozóval szeretnénk szerződni, érdeklődés máris van. E fuvarozás egyszerű, nem igényel sem speciális járművet, sem különleges felépítményt hozzá. Az ezerkétszáz fős Tigáznak eddig huszonkét üzeme működött öt régióban, az új felállásban tizenöt üzemünk lesz, a régiókat pedig összevonjuk kettőbe. Az átállás az új területi struktúrára június közepétől sikeresen meg is történt.

A Dunamenti Erőmű, majd a Tigáz és egy szerbiai szélpark megvásárlásával egyre nő a MET csoport eszközportfóliója. Miért fogott egyáltalán eszközvásárlásba a korábban csak kereskedő MET? Lesznek további beszerzések is?

A csoport három divízióba szerveződött: az elsőbe a nagykereskedelem és a trading tartozik az áram, a gáz, az LNG, a szén-dioxid-kvóta, valamint az olaj- és az olajtermékek piacán. A második divíziónk az uniós országokban folyó kiskereskedelem. Törekszünk az adott országban releváns, de a közös tapasztalatokon alapuló értékesítési módok, eszközök használatára. A harmadik az eszköz- és energiainfrastruktúra divíziója. E téren öt éven belül földrajzi és iparági szinten is diverzifikált portfóliót igyekszünk létrehozni. Spanyolország és Olaszország mellett főként a kelet-közép-európai térségre összpontosítunk. Olyan lehetőségeket keresünk, amelyekben hasznosíthatjuk a private equity szemléletű képességeinket, ahogyan az a Dunamenti Erőmű esetében történt, és amit a Tigázzal is tervezünk. Kollégáim éppen a napokban tárgyaltak Olaszországban.

Közelebbről miről?

A célkeresztben a megújulók vannak. Főként olyan elakadt nap- vagy szélerőműprojekteket keresünk, amelyeket a tulajdonosaik nem tudnak finanszírozni, folytatni, mi viszont igen. Kerültek a látókörünkbe hagyományos energiatermelő létesítmények is, de e téren még nincs konkrét tervünk. Ami biztos, hogy alapvetően a diverzifikációban hiszünk és partnerségekben gondolkodunk.

A Tigáz tavaly

2

milliárd forintos adózott eredményt ért el