Reneszánszát éli a rádiójáték
A rádiójátékokról itthon sokaknak az 1959-től negyvennyolc éven át, előbb a Magyar Rádióban, majd a Kossuth rádióban sugárzott Szabó család juthat az eszébe. Valójában ennek a műfajnak a története még régebbre nyúlik vissza itthon, ugyanis 1927-ben jelent meg a Magyar Rádióban az első ilyen alkotás. Somogyváry Gyula Hazatérés című dramolettje indította útjára a műfajt, meglehetősen nagy sikerrel. Rádiójátékok nem túl nagy mennyiségben, de most is készülnek még. A hallgatók pedig – a közvélemény-kutatási adatok szerint – kifejezetten kedvelik őket. Törcsi Levente és Kovács Levente, a Macbeth Company írói közösség szerzőpárosa az Egy elmeorvos vallomása című darabbal új szintre emelte a műfajt.
A rádiójátékot Schwartzer Ferenc professzornak, a magyar elmegyógyászat alapítójának élettörténete ihlette. A történet róla mintázott főhőse, Babarczi Sándor ideg- és elmeorvos. A rádiójáték egyfajta vallomásos hangos naplóban idézi fel Babarczi életének meghatározó momentumait, azokat a sorsfordító eseményeket és döntéseket, amelyek saját magántébolydájának megalapításától a saját tébolyáig, elméjének elborulásáig vezettek.
A Kossuth rádióban négy részben leadott darabtól a szerzők sokat várnak, mint mondják, a visszajelzések szerint annyira jól sikerült, hogy akár filmet is lehetne belőle készíteni. A cél azonban az, hogy az internet és a podcastok világában újra széles körben népszerűvé tegyék a hangoskönyvszerű rádiójátékot. Ehhez a darabban szereplő színészek is segédkeztek, volt, aki a nyolcvanas évek eleje óta nem vett részt rádiójáték készítésében, a mostani felkérés pedig annyira felvillanyozta, hogy a szokásosnál többet adott bele karaktere megformálásába.
Az írók művelődés- és orvoslástörténeti alapokra helyezve, fiktív elemekkel fűszerezve mutatják be a magyar elmegyógyászat kezdeteit. Babarczi drámája a korra oly jellemző kettősségben rejlik: elfogadja-e a Habsburg császári udvar támogatását, hogy szakmailag érvényesülni tudjon, vagy továbbra is védje a szabadság eszményét? A rádiójáték ezt a morális dilemmát – az őrlődéstől az őrületig vezető útját, lelki folyamatát – követi végig.
Kovács Levente elmondta: írói szemmel nézve nem is a történet volt fontos, hanem az, hogyan lehet a rádiójáték keretei között megfogalmazni a fokozódó tébolyt, amelyet az ember szabadságának elvesztése okoz.
