Nemcsak a gyártókat, de a kereskedőket is foglalkoztatja a világméretű mozgalom
Nemcsak a csomagolóiparnak, a kiskereskedelemnek is jókora feladatot ad a zero waste mozgalom előretörése. Februárban a Világgazdaság is foglalkozott a mozgalom hazai megjelenésével, és azóta több olyan bolt is elindult, amely a csomagolásmentes beszerzést részesíti előnyben. Közben a mozgalom több képviselője is bemutatta a honi médiában, hogyan érhető el – előrelátó, tudatos és kemény munkával – a műanyaghulladék-mentes háztartás. Sőt olyan is akad, aki a kommunális hulladékot is képes újrahasznosítani, bár ahhoz megfelelő lakásadottságok is szükségesek. A csomagolásmentes vásárlást támogató boltok volumene egyelőre statisztikailag kimutathatatlan. Akkor lehet a zero waste mozgalom sikeres, ha a tömeget kiszolgáló üzletek is megoldást találnak a csomagolóanyagok közvetlen begyűjtésére, tárolására vagy újrahasznosítására. Ám egyelőre az is fejtörést okoz, hogy a sokak által gyűlölt, kisméretű műanyag zacskókat hogyan iktassák ki a rendszerből. (Ezekbe a zacskókba lehet begyűjteni az úgynevezett lédig termékeket, zöldséget, gyümölcsöt vagy magvakat, és ezt kell használni a kenyér vagy a zsemle csomagolásához is.) A Blokkk.com internetes kereskedelmi szakportál megvizsgálta a problémát. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ugyanis egy 2019-es szabályában az üzletek hatáskörébe helyezte a csomagolásmentesség engedélyezését, de fenntartotta a higiéniai szabályok betartását. A nagy mennyiségben értékesítő boltoknak szembe kell nézniük azzal, hogy nem tudják ellenőrizni, a vásárló által hozott csomagolás megfelel-e a tisztasági szabályoknak. Ha a termék bekerül a vevő által hozott gyűjtőcsomagolásba, és ott is marad hazáig, nincs gond. Ám ha a vevő meggondolja magát – írja a Blokkk.com –, és a kiválogatott terméket inkább visszateszi a pultra, legyen az pékáru vagy gyümölcs, ki garantálja a termék tisztaságát, ha más vevő kiválasztja, és megveszi a visszarakott (más szatyrából a pultra került) terméket? A lap felveti, hogy természetesen minden megoldható, sok kiskereskedelmi ötlet merült fel, de valódi, végleges megoldás egyelőre nem létezik – méghozzá rendkívül prózai okok miatt. Egyetlen példa: ma a mérlegek szabály szerint nem számolják bele a lemért termék súlyába az eladáshelyi csomagolóanyagét. Ezt a kalibrálásnál kódolják a gépbe. A hozott csomagolóanyagok eltérő súlya miatt azonban ezt a kalibrálást nem lehet elvégezni, vagyis a háztartási mérlegnél alkalmazott lenullázási funkciót kellene bevezetni. Ki ellenőrzi az olyan helyeken, ahol a vásárló maga mér, hogy a vevő két-három barack után nem nulláz, és tesz oda még négy-öt szemet? Természetesen ez is megoldható lenne, ám csak a boltok rendszerének nagymértékű változásával. És vajon ki garantálja, hogy a vásárlók nem pártolnak el a változások után az üzlettől csak azért, mert nem a megszokott rendszerben költhetik a pénzüket?
