Világgazdaság

Sok múlik Triesztben a vasúton

Magyarország trieszti kikötőterveinek sikere erősen függ a vasúthálózat fejlesztésétől, amire más felhasználók részéről szintén nagy a piaci igény, és erős a beruházói szándék is.

Jelentős vasúti fejlesztések is szükségesek ahhoz, hogy érdemi forgalom jöjjön létre a magyarországi vállalatok, valamint az árujuk raktározására és kezelésére három éven belül kialakítandó, magyar állami tulajdonú trieszti kikötő között. Az egy hónapja megvásárolt területnek ma is van közúti és kötöttpályás összeköttetése, de közleményében az olasz kikötőtársaság nemzeti érdeknek nevezte, hogy felújítsák és újra üzembe helyezzék a magyar projektben is érintett Aquilina vasútállomáshoz vezető vonalakat.

Az állomás neve terítékre került a Rail Cargo Austriának (RCA), a trieszti szabadkikötő fő vasút-üzemeltetőjének a tervei kapcsán is. Márciusi szándéknyilatkozata szerint a társaság a kikötő és az európai áruelosztó központok kapcsolatainak erősítésére készül. Az erről szóló bejelentésében a kikötőtársaság az Aquilináról mint újranyitandó, a Campo Marzióról pedig mint rendbe hozandó állomásról írt más, szükséges vasúti beruházások mellett. Az RCA projektje az olasz vélemény szerint más, térségbeli szárazföldi terminálok mellett Magyarországon a Mahart és a BILK számára nyit új lehetőséget.

A vasútra összpontosít a kínai Cosco is, amely megkezdte a trieszti konténerterminál fejlesztését. Az állami tengerhajózási társaság húsz esztendőre kapta koncesszióba a kikötőt, a fejlesztésére pedig egymilliárd eurót szán. A kínai áru közép-európai teríthetősége érdekében főként az ausztriai Villachot és a közelében lévő Fürnitzet fejlesztené fő térségi elosztóközpontjává.

A magyar szempontból fontos Aquilina (és a servolai állomás) újonnan építendőként jelent meg a kínai CCCC (China Communications Construction Company) és a trieszti kikötő márciusi vasútfejlesztési megállapodásban. A CCCC számára Trieszt a kassai összeköttetés miatt fontos, mert a társaság Kassán kíván építeni és üzemeltetni egy hatalmas intermodális terminált.

A trieszti magyar projektről az eddigi bejelentések szerint a következők tudhatók: az adásvételi megállapodás – a vevő magyar állami vállalat nevét nem tették közzé – az ősszel, az olasz hatóságokkal kötendő végső megállapodással együtt lép életbe. A létesítménynek lesznek szállítási, logisztikai és raktározási funkciói, de a fejlesztések igazodnak a 2016-ban indult trieszti elképzelésekhez. A magyar kikötő kialakítására és a munka felügyeletére létrejön majd egy vállalat. A beruházásba a magyar fél bevonná a másik három visegrádi országot. A kikötő vízmélységét – a hazai igények szempontjából és a pireuszi kikötővel tervezett együttműködést is figyelembe véve – a magyar fél kielégítőnek tartja arra reagálva, hogy a közelmúltban más lapokban, portálokon nyilatkozók viszont keveslik.

A Világgazdaság egyéb részletekre vonatkozó kérdéseire nem közölt továbbiakat a Külgazdasági és Külügyminisztérium. Válaszában egyebek között az állt, hogy Trieszt a Magyarországhoz egyik legközelebb fekvő tengeri kikötő, kapacitása elegendő a magyar exportáló vállalatok igényeinek kielégítésére. A közeli kikötők közül Trieszt szárazföldi szállítmányozási infrastruktúrája és fejlődési lehetőségei a legjobbak. „Figyelembe véve a kikötőt övező érdeklődést, a megtérülése már most nyilvánvaló” – írták.

Az olasz kikötőtársaság közzétette, hogy a magyar állam a Teseco és a Seastock magántársaságoktól vette az ingatlant. A 100 millió

eurós költségbe beleértendő a vételár, a terület regenerálása és a megcélzott fejlesztések ára is. Ez azért is fontos, mert egyes tudósításokban a 100 milliós fejlesztés a 31 millió eurós vételáron felül jelentkezik, máshol pedig 100 millió szerepel vételárként. A vasúti összeköttetéssel ellátott, 320 ezer négyzetméteres területből 60 ezer négyzetméter part menti rész az államé, ezt a kikötőhatóság felügyeli. A helyszínen korábban az Aquila nevű olajfinomító működött. A 13 méteres vízmélység az olasz fél szerint is megfelelő a megjelölt magyar célokra.

Ezek is érdekelhetik