Már a nagyok is beszálltak a bizniszbe
Érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy belátható időn belül nem minden húsnak látszó hús lesz hús. A McDonald’s is beadta a derekát, és Kanadában tesztüzemben növényi fehérjéből készült húsimitátummal árulja egyik hamburgerét. A dolog nem meglepő, a versenytárs KFC már korábban tesztelt hasonló termékeket. Mindez nem amerikai hóbort, Európában is megjelentek és hozzáférhetők a növényi alapanyagból készült termékek, illetve a rovarfehérjéből előállított lisztek és alapanyagok. Sőt, néhány éven belül az európai kiskereskedelemben megtalálhatók lesznek a szarvasmarhaőssejtből kitenyésztett húsok is.
A szárnyát most bontogató műhúsbiznisz a fenntarthatóság és a környezetvédelem csillogó ünnepi csomagolópapírjába csavarta a termékét, ennek megfelelően jóval drágábban értékesíti, mint a hagyományos húsokat. A kérdés persze nem az, hogy ezek a termékek teret nyernek-e a gasztronómiában, hanem az, hogy mikor válnak általánosan elérhetővé. Azzal ugyanis mindenki egyetért, hogy a világban túlfogyasztják a húst, ráadásul szinte mindenhol nagy a pazarlás. Az igazán fenntartható folyamat az lenne, ha 50-70 százalékkal csökkenne az emberiség húsfogyasztása. Mindez hosszú távon azt jelentené, hogy az állati fehérjét (tojást, tejet, vajat, sajtot) megtartva a táplálkozásban, a húsnak heti egyszer-kétszer lenne szerepe. Ha ez belátható időn belül megvalósulna, nem lenne szükség a műhúsok vagy a rovarfehérje közbeiktatására.
Jelen állás szerint a műhús jó biznisznek tűnik, hiszen nem kell lemondani a húsról, a hús ízéről, ám a műhúsra „szoktató” marketingpolitika sokaknál kiveri a biztosítékot, magyarul megosztja a fogyasztókat. Nem a csökkenő húsfogyasztás felé halad a világ, vagyis a folyamatosan erősödő többletigényeket valamivel ki kell elégíteni, ez pedig kedvez a műhúsoknak. Kérdés azonban, hogy az elterjedésük hogyan befolyásolja majd a növénytermesztést, hiszen arról még nem beszélnek, hogy egy kilogramm növényi fehérjéből előállított húshoz pontosan mennyi zöldségre vagy haszonnövényre van szükség, amelyek termesztése az intenzitástól függően éppúgy kihasználja a rendelkezésre álló termőföldeket, mint az állattartás. Emiatt a kulisszák mögé nézve a műhúsgyártás és -értékesítés egyelőre inkább kőkemény üzletnek, semmint az emberiség megmentésére irányuló akciónak tűnik.
