Fontos zöldcél a sok lábon állás
Diverzifikált megújuló alapú energiatermelést céloz meg az új Nemzeti energiastratégia, az áram más-más technológiával történő, időben és mennyiségben egymástól eltérő előállításával, esetenként szabályozhatóságával ugyanis csökkennek a rendszerszabályozás kockázatai és költségei.
A villamos energia előállításán belül a dokumentum fő lehetőségként a napenergia hasznosítását kezeli. Megfogalmazói szerint ennek az energiaforrásnak kedveznek leginkább az ország természeti adottságai, és e technológia költségei csökkenhetnek legjobban a következő években. A kedvező természeti adottságokat egy 2017-es tanulmány számításaival is alátámasztja: eszerint az országban 158 gigawattnyi ilyen teljesítmény építhető be. Összehasonlításképpen: a paksi atomerőmű „csak” két gigawattos, igaz, folyamatosan termel, szemben az átlagosan 16 százalékban sem kihasznált naperőművekkel. A stratégia is rámutat, hogy a telepíthető szolárkapacitások nagyságát behatárolja a villamosenergia-hálózatnak az a képessége, hogy mennyi ilyen, nem folyamatosan termelődő áramot tud befogadni. Az is gond, hogy a naperőművek nem feltétlenül akkor juttatják az áramot a piacra, amikor szükség van rá. Ezekre az aggályokra a dokumentum egyelőre csak lehetőségekben: a technológia fejlődésében, a nagyobb fotovoltaikus lefedettségű országok tapasztalatainak átvételében és az áramtárolók használatában látja a választ. Kiemeli, hogy regionálisan kiegyensúlyozott megújulóportfólió alakulhat ki azzal, ha sok magyarországi naperőmű létesül a számottevő mennyiségű lengyelországi, romániai és balkáni szél- és vízerőmű mellé. Ám ehhez hozzá kell tenni, hogy a kiegyensúlyozottság is csak lehetőség, két véglet is bekövetkezhet: megeshet, hogy a régióban egyszerre van éppen sötét, szélcsend és szárazság, vagy verőfény, erős szél és vízbőség. Mindezek tetejébe a régiós szintű kiegyensúlyozottság nem feltétlenül azonos a nemzeti szintű optimális állapottal.
A vízerőművek kapcsán a meglévő kapacitások fenntartása és kismértékű bővítése mellett érvel a stratégia. Az ország két legfontosabb ilyen létesítménye a tiszalöki és a kiskörei, de ad áramot az ikervári erőmű és a békésszentandrási duzzasztó is. Csak a meglévő erőművek korszerűsítésével, esetleges bővítésével akár további száz megawatt vízerőmű-kapacitás létesíthető.
A diverzifikált portfólió része a szélenergia is. Itt a stratégia a hátrányokra mutat rá, azaz az ország közepes adottságaira, a szabályozhatóság terén a magasabb tartalékkapacitás-költségekre és a szélerőművek alacsony, 21-26 százalékos kihasználtságára. Ám emlékezetes, hogy még kényelmesen szabályozhatók lettek volna annak a 410 megawattra kiírt tendernek a győztes projektjei, amelyet 2010-ben visszavontak. A stratégia azért sem számol új szélerőművek építésével, mert a klímaváltozás miatt nem jelezhető előre, hogy hosszú távon hogyan módosulnak majd a magas légköri szélmozgások.
A fűtés jól zöldíthető tovább a biomassza hatékony használatával a fűtőberendezésekben és a környezeti hővel működő szivattyúkkal. A biomassza gazdaságos előállítása mellett fontos az energetikai faültetvények telepítésének ösztönzése is. Ezen energiahordozó rendelkezésre állása azért is kritikus kérdés, mert ez adja az országban a megújuló alapú energia felhasználásának mintegy 80 százalékát. Több hő termelhető a kommunális hulladék biológiailag lebomló részéből is, a legjelentősebb biogáz-potenciál pedig a mezőgazdasági alapanyagokban rejlik. A fűtésbe és a fűtési célú meleg víz előállításába a napkollektorok is jobban besegíthetnek, ahogyan a geotermikus technológia hazai fejlődése is ígéretes, ez utóbbi főként a távfűtésben. Ám a geotermális kutak fúrásának pénzügyi kockázata magas a többi megújuló energia hasznosításáéhoz képest.
A stratégia szerint a közlekedési szektorban – a bioüzemanyagok növekvő felhasználásán túl – a megújulóáram-alapú elektromobilitás és a biogázalapú közlekedés is nagyobb szerepet kaphat a megújuló energia felhasználásának hazai terveiben.
A Világgazdaság kérésére az energiastratégia megújulókkal foglalkozó fejezetét a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) vezetője, Szabó László értékelte.
