REKK-vélemény: előtérben a hálózati, rendszer-integrációs kérdések
Az energiastratégia egyik leghangsúlyosabb területe a megújuló energia. A stratégia nemcsak 2030-ra, hanem egy-két területen 2040-re is markáns, számszerűsített, ambiciózus célkitűzéseket fogalmaz meg mindhárom érintett ágazatra: a villamosenergia- és a hőszektorra, valamint a közlekedésre is. 2030-ra a közlekedésben a 2017-es megújulóenergia-részarány dupláját (16,9 százalék), a villamos energia terén csaknem háromszorosát (21,3 százalék) kívánja elérni, a fűtés-hűtés részaránya pedig majdnem 10 százalékponttal lenne magasabb a 2017-es értéknél (28,7 százalék). Ezen célok elérésével egy jóval kiegyensúlyozottabb megújulóenergia-mixet érnénk el a fűtés-hűtés túlsúlyos részarány helyett. Ebben a szektorban a felhasználás ráadásul túlzottan koncentrálódik a háztartási biomassza felhasználására, ami több negatív hatással jár: alacsony energetikai hatékonysággal, magasabb légszennyezéssel és a szemét együtt égetésével.
Mindezen célok eléréséhez a stratégia konkrét eszközrendszert is rendel, a villamosenergia-szektorban az első pilotaukciót éppen lezáró Metár-rendszer lesz a fejlődés motorja, amelynek fő kedvezményezettjei a fotovoltaikus (PV) kapacitások. Az első tender ígéretes árcsökkenést eredményezett, ám ahhoz, hogy ez a pozitív tendencia folytatódjon, előremutató lépéseket kell tenni a hálózati csatlakozások és a kiegyenlítő energia szabályozásának a területén. Az 1100 megawattos PV-kapacitás a tervek szerint 2030-ra a 7700 megawattot, 2040-re pedig a 13 300 megawattot is elérheti. Emellett akár 200 ezer háztartás is építhet PV-kiserőművet, azaz a lakosság is aktív szereplője lehet a naperőművi felfutásnak. A fűtés-hűtés terén a stratégia főként a távhőrendszer megújuló energián alapuló termelésének bővítésében lát növekedési lehetőséget, leginkább biomasszára alapozva; ez utóbbi felfutásában az árszabályozás felülvizsgálata lenne az egyik fő mozgatórugó. A közlekedés terén a bekeverési arány
növelését és a megújuló áramon alapuló mobilitás előretörését tartalmazza az anyag. A stratégia nagy hangsúlyt fektet a megújuló energia célszámainak meghatározásakor a költséghatékonyságra, de várhatóan így is két és félszeresére kell növelni az 50 milliárd forintos éves támogatási igényt a 21 százalékos cél teljesítéséhez, a hálózatfejlesztési költségek nélkül.
A stratégiában a megújuló energia területén is sok kérdés-dilemma merül fel. Ezek közül talán a tervezett biomassza-felhasználás fenntarthatósága és a PV-kapacitások elterjedésének hálózati, rendszer-integrációs hatásai a legfontosabbak. Az utóbbinál mintegy 500 milliárd forintosra becsüli a stratégia a hálózatfejlesztési költségeket, erre vonatkozóan azonban további részleteket nem ismerhetünk meg az anyagból. A szélenergia-beruházásokat továbbra is mellőzi, annak ellenére, hogy akár a jelenlegi kapacitások felújítása, akár újabb kapacitások építése költséghatékony megoldást nyújtana a hazai villamosenergia-rendszer megújuló energián alapuló fejlesztéseire.
