Agrár-ökoszisztémát épít a bankholding

z agrárügyfeleket nézve mit örökölt a bankholding az összeolvadó bankoktól, az MKB-től, a BB-től és a Takarékbanktól?

Ez a három bank együtt ma az ügyfelek száma és a hitelek volumene alapján egyaránt a magyar agrárium legnagyobb intézményi befektetőjének tekinthető. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 40 ezer agrárügyfelünk van, a legkisebb őstermelőktől akár a több százmilliárdos agrobiznisz-vállalkozásokon át élelmiszeripari cégekig. A bankcsoport 40 ezer ügyfél számláját vezeti, s ennek körülbelül a felét finanszírozzuk is. A hitelállomány alapján az agráriumban 28,5, az élelmiszeriparban 21, az agrobizniszben pedig mintegy 24 százalékos a piaci részesedésünk, számításaink szerint piacvezetők vagyunk. Annyira koncentrált a piac, hogy az első három banki szereplő viszi az agrárpiac 70-80 százalékát. A 21. században már olyan mértékben összefonódott az agrártermelés, az élelmiszeripar és az élelmiszeripari termékek értékesítése, sőt az agrárium beszállítói köre is, hogy agrobizniszről beszélünk, amely a magyarországi 15-20 százalékát termeli meg. 

Mennyiben tért el a három bank agrárfinanszírozási modellje?

Ebben a Takarékbank adja a legerősebb, a legnagyobb portfóliót, de fontos piaci szereplő az MKB és a BB is. A Takarékbank annyiban lóg ki a mai magyar banki palettából, hogy egy önálló üzletágat építettünk. Ez azt jelenti, hogy az agrárüzletágban dolgozó kollégák, finanszírozók, ügyfélkapcsolat-tartók specialisták, csak az agrár- és élelmiszeripari üzletággal foglalkoznak. Akkor lesz valaki igazán specialista, ha éveken keresztül, reggeltől estig ezzel foglalkozik, a Takarékbankban ezért fejlesztettük ezt a modellt, és ezt visszük tovább azzal, hogy megnézzük, a másik két bank mit csinált jól, és mi az, amit ebből át tudunk venni.  Annyit már most elmondhatok, hogy a különböző méretű és felépítésű agrár-élelmiszeripari cégek más-más kiszolgálásban fognak részesülni, maximálisan figyelembe vesszük az eltérő igényeiket. Reményeink szerint így kialakítjuk a lehető leghatékonyabb és legrugalmasabb modellt, ami az ügyfeleinknek is jó, a banknak pedig biztosítja azt a hatékonyságot és azt a bevételt, amelyet ettől az üzletágtól várunk.

Hol tart az átalakulás? 

November közepe óta már mind a három bank agrárfinanszírozási tevékenységét közvetlenül koordinálom. Mivel a BB-nél és az MKB-nál nincs önálló agrárüzletág, az a feladatunk, hogy március 31-ig, amikor a BB beolvad az MKB-ba, létrehozzunk egy önálló agrárüzletágat, és ez a hálózat fokozatosan átvegye az ügyfeleket. Ez a folyamat várhatóan az év végéig tisztul le.

Mit érzékelnek a változásból az ügyfelek? 

Elsőként azt, hogy a kapcsolattartójuk csak velük foglalkozik majd. Azokat a kollégákat fogjuk keresni a BB–MKB-hálózatba, akiknek a legnagyobb az affinitásuk az agrárium iránt, a legtöbb agrárügyfelük van, vagy agrárvégzettségűek. A bankszektorban ugyanis, bármilyen meglepő, nagyon sok agrármérnök dolgozik, már csak azért is, mert minden banknak vannak agrárügyfelei, és ez a szektor speciális tudást igényel. 

Mit lát most a bankholding az agrárszektorban? Az közismert, hogy az agrárügyfelek a legjobb adósok…

Valóban, ebben a szektorban a legalacsonyabb a bedőlési ráta. A mezőgazdaság banki jövedelmezőségi szempontból is jó ágazat, az agrárügyfelek mindig beruházási fázisban vannak: földet akarnak venni, fejleszteni akarnak, forgóeszköz-szükségletük van. A támogatási rendszer is stabilitást ad az ágazatnak. Az egyesített bank sem akar megállni ennél a piaci részesedésnél, hanem további növekedés a célja. A Takarékbanknak több mint 40 agrárcentruma van Magyarországon, ezt szeretnénk bővíteni. Minden megyeszékhelyen nyitunk majd egy újabb agrárcentrumot, amelyek átmenetileg párhuzamosan fognak működni a takarékbankos centrumokkal. Amikor pedig 2023-ban a Takarékbank beolvad a közös bankba, letisztítjuk a modellt. Azt szeretnénk, hogy megyénként legalább két agrárcentrumunk legyen, egy a megyeszékhelyen, egy pedig egy távolabbi településen. De van olyan megye, ahol annyira erős az agrárium, és annyi ügyfelünk van, hogy három agrárcentrum lesz. 

Mi a bankholding speciális ajánlata az agrárügyfelek számára?

Számunkra az agrárium kiemelt terület. Ha ma valaki agrárügyfélként bemegy egy bankba, azt nézik, hogy mekkora az árbevétele, és ennek alapján sorolják be lakossági, kisvállalati, illetve közép- vagy nagyvállalati ügyfélnek. Odakerül egy finanszírozóhoz, aki reggel egy csavargyárat szolgált ki, délben egy kiskereskedőt vagy egy helyi autóipari beszállítót, és ezután jut elé egy tejtermelő cég. Nálunk viszont a finanszírozók agrárspecialisták, csak ezzel a területtel foglalkoznak, ezért sokkal nagyobb tudásra kell szert tenniük. De gondoljunk csak bele: a bankoknál általában 300 millió forint árbevétel kell ahhoz, hogy ne lakossági ügyfélnek vagy mikro-kis vállalkozónak tekintsék az érdeklődőt, vagyis, hogy érzékletes példával éljek, ne kelljen sorszámot húznia, hanem tárgyalhasson az illetékessel. A 300 millió forintos árbevétel 600-800 hektár föld műveléséből keletkezik, sőt, ez az árbevétel a mai gabonaárak mellett már 300-400 hektáron megképződik. Ennek a több száz hektárnak az értéke milliárdos Mi azt mondjuk, hogy ez nekünk már komoly vállalkozásnak számít, és olyan ember szolgálja ki, aki csak az agráriummal foglalkozik. Sőt, minden megyében van egy mozgó bankárunk, aki kimegy a cég székhelyére. Komplex kiszolgálásban gondolkodunk, mert nemcsak hitelt folyósítunk és számlát vezetünk, hanem közvetítünk lízinget, faktorálást, biztosítást, sőt már a pályázatírásban, a forrásjuttatásban is tudunk segíteni. Ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy agrár-ökoszisztémát építünk egy 200 fős csapattal. Az agrárcentrum-filozófia lényege, hogy olyan szolgáltatáscsomagot nyújtunk, amelyből a gazda minél többféle lehetőséget választhat az agrárcentrumban. Ezen túlmenően pedig van egy elemzési központunk egy évek alatt szisztematikusan felépített csapattal, amely kiváló minőségű ágazati-iparági átvilágításokat készít. Negyedévente monitorozzuk a teljes agrárágazatot, figyeljük és értelmezzük a hazai és a nemzetközi folyamatokat. 

Hogy látszik a bankári székből, milyen pályán van a magyar mezőgazdaság?

Ezt a pályát most nyilván meghatározza, hogy a kormány nemzetstratégiai ágazatnak értékelte az agrárszektort – ezt jó érzékkel tette, sőt, talán már hamarabb is megtehette volna. A kormány nemcsak kiemeltnek minősítette, hanem a nemzeti költségvetésből 80 százalékkal ki is egészíti a vidékfejlesztési forrásokat, ezzel az előző ciklus 1500 milliárdos vidékfejlesztési programja hét évre 4500 milliárdosra duzzadt. Ez nagyon sok pénz. Ha ezt okosan fektetjük be – hangsúlyozom: nem elköltjük, hanem befektetjük –, és megnézzük, hogy mit csinálnak jól mások, majd ezt adaptáljuk a magyar adottságokra, akkor ez valóban egy kitörési lehetőség. A bankholding menedzsmentje és tulajdonosi köre az agráriumot szintén kiemelt területnek minősítette, és a bank a lehető legaktívabb szerepre pályázik az előttünk álló fejlesztési ciklusban. Hiszünk abban, hogy 2030-ra utolérhetjük nyugat-európai versenytársainkat, mivel a magyar mezőgazdaság jelen pillanatban bizonyos mutatókban és szegmensekben elmarad tőlük. 

Sokszor emlegetik a lengyel mezőgazdaságot is, amelytől szintén lemaradtunk.

Amikor egy ügyféllel a versenytársakról beszélek, nem a magyar konkurenciát említi, hanem a lengyelt. A fekvésükből adódóan jobb adottságaik vannak. Ez persze háborús időkben nem volt túl kedvező, mert keletről is, nyugatról is fenyegetéssel kellett szembenézniük, most viszont keletről a munkaerő jön, nyugatról meg a tőke. Északon pedig van egy tengerük és aktív kereskedelmük a balti országokkal, és dél felé is jók a piaci kapcsolataik. Mindenben háromszor akkorák, mint mi, de az üzemméretük ugyanolyan elaprózott, mint a magyar, sőt még inkább. Ők azonban ezeket hálózatba kapcsolják, és a végén van néhány nagy élelmiszer-feldolgozó, amelyeknek a mérete a mieink tízszerese.

Hogyan tudjuk ledolgozni a lemaradást?

Ha az egy hektárra jutó termelékenységet nézzük, akkor a legjobbakénak a felén-kétharmadán áll a teljesítményünk. A tejágazatban az egy állatra jutó hozamban és a minőségben Európa vezető hatalmai között vagyunk, viszont ha a tejipart vizsgáljuk, már megint csak a lemaradást tapasztaljuk. Van jó tejünk, ráadásul hatékonyan, jó minőségben megtermelve, de mire odaér a fogyasztó asztalára, az előny valahogy elillan, külföldi gyártók és külföldi forgalmazók tejtermékét vásároljuk. Tehát a mi feladatunk az, hogy a termékpályákat erősítsük. Az alapanyag-termelés nagyrészt magyar kézben van, és vannak nagybefektetőink, szerintem már az élelmiszeripar is legalább 50 százalékban magyar, viszont a kiskereskedelemben a külföldi láncok dominálnak. Ezt problémának tartom, és ezzel nem a külföldiek ellen szólok, mert nagyon jó példákat látunk tőlük.De mégiscsak jó lenne, ha fel tudna nőni egy-két hazai szereplő arra a szintre, hogy erős versenyt támasszon nekik. Ha ez megtörténik, akkor a magyar termelőknél és élelmiszer-iparosoknál is több profit marad, hiszen a termékláncon belül könnyebben lehet egyeztetni a problémákról.

Mi kell ahhoz, hogy a kiskereskedelemben is eljussunk a felvázolt állapothoz?

Meg kell tanulni jól csinálni. Ahogyan az állattenyésztőknek sincs más választásuk, mint hatékonyan termelni, ezt nem úszhatja meg a kiskereskedelem sem. A ma sikeres láncok jól szervezett, hatékony disztribúciós hálózatot kiépítő, jó marketinggel dolgozó vállalatok. Azt gondolom, ezt a magyar szereplők is megtanulhatnák. Meggyőződésem, hogy jó kiskereskedelem nélkül nincs magyar élelmiszer-gazdaság. Kezdjünk el felépíteni egy-két olyan magyarországi szereplőt, amelyek valódi konkurensei lehetnek a piacot most uraló hálózatoknak.

Az agrártermelők költségei rendkívüli módon megemelkedtek, ami már a fogyasztói árakat is elérte. E téren mi várható jövőre?

Az áremelkedések a fogyasztói árakban is megjelentek, ám az is igaz, hogy az élelmiszer-előállítók még nem érvényesítették minden költségnövekedésüket. Az állattenyésztőknél a leghangsúlyosabb a veszteség, úgy is mondhatjuk, hogy ők viszik el a balhét. Ha ez a helyzet tartósan fennmarad, akkor könnyen lehet, hogy lesz egy konszolidáció. Hiszen a fogyasztó, bármennyibe is kerül, meg fogja venni az élelmiszert. Lehet, hogy kevesebbet vagy rosszabb minőségűt, de meg fogja venni. A kiskereskedelem el fogja adni, az élelmiszeripari gyártó fel fogja dolgozni a nyersanyagot, a legnagyobb bukás jelen pillanatban az állattenyésztőknél és a zöldség-gyümölcs ágazatban van. A fogyasztó pedig azt látja majd a boltban, hogy januártól újabb áremelések jönnek, a liszt 40 százalékkal lesz drágább, a kenyér valószínűleg 20 százalékkal, és egyáltalán, drágulnak az élelmiszerek. Ha ezt nem tudja lekövetni a reálbér, akkor a fogyasztó a jövedelmének tetemes hányadát fogja élelmiszerre költeni.