A növekvő vadkár összefüggésbe hozható azzal, hogy jócskán megnőtt a hazai nagyvadlétszám – állapította meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Országos Erdő- és Vadgazdálkodási Osztálya, amely megvitatta azt is, hogy hol lehetnek az erdő- és mezőgazdálkodók részéről a tűrőképesség határai. Az ülésen tartott előadásában Csányi Sándor, az Országos Vadgazdálkodási Adattár vezetője a hivatalos statisztikai adatok alapján rámutatott, hogy a hazai nagyvadlétszám az elmúlt három évtizedben megduplázódott, de a valóságos szám minden bizonnyal a jelentett adatokat is felülmúlja. Az idei évi hivatalos vadlétszámbecslés szerint napjainkban a nagyvadak száma meghaladja a 600 ezret. Ekkora állomány táplálékigénye pedig sokszorosa a vadászatra jogosultak által a vad számára kijuttatott takarmánymennyiségnek.
Fotó: Shutterstock
Ezek alapján pedig elmondható, hogy a nagyvadállományt akaratlanul is alapvetően az erdőgazdálkodók és a mezőgazdasági vállalkozások által hasznosított területek tartják el, ám az ott okozott vadkárnak csak töredékét térítik meg számukra. A probléma kezelésének legcélravezetőbb megoldása az állomány jelentős csökkentése lenne, akár az eddiginél radikálisabb beavatkozásokkal.
Beleáll az agrárkamara a mezőgazdászok és a vadászok vitájábaÉvi több mint egymillió tonna terményt tüntetnek el a vadak. |
Az osztályülésen elhangzott, hogy az Agrárminisztérium irányításával tervben van egy országos vadhatásmonitoring-rendszer kidolgozása, amelynek alkalmazásával a vadászatra jogosultak szintjén lehetne kezelni – a helyi viszonyoknak megfelelően – a problémát. Abban egyetértettek az ülés résztvevői, hogy olyan vadlétszámot kell kialakítani és fenntartani, amelynek hatása hosszabb távon is elviselhető és kezelhető.
Elsődleges cél a gím- és a dámállomány jelentős csökkentése, további terjeszkedésének megakadályozása, valamint az afrikai sertéspestis miatt megfogyatkozott vaddisznóállomány ismételt felszaporodásának elkerülése.
Az osztályülésen szó esett az erdők klímaváltozáshoz való alkalmazkodásáról is. Tény, hogy a klímaváltozás a termőhelyi potenciál csökkenését, növedék- és árbevételkiesést, valamint a káresemények gyakoriságának és intenzitásának növekedését okozza a hazai erdőkben. A hazai erdei ökoszisztémák nem mindegyike képes adaptálódni a gyorsan változó körülményekhez. A fafajok spontán vándorlása már nem elégséges, az embernek kell elősegítenie, egyebek közt a változást jobban toleráló szaporítóanyag, ellenállóbb őshonos fafajok, valamint a klímaváltozás hatásait mérsékelni képes erdőművelési módszerek megválasztásával. A klímazónák olyan mértékben tolódnak el, hogy
bizonyos esetekben az őshonos fajok nem jelentenek megoldást, és – alapos vizsgálatokat követően – idegenhonos szárazságtűrő fajok telepítése is szóba jöhet.
Bármennyire is ezt sugallják a zöldszervezetek, nem szabad magukra hagyni az erdőket, az erdészeti szakmának mindent meg kell tennie az erdőket ért káros hatások kivédése érdekében.
Aktív beavatkozás szükséges, és nem rezervátumszemlélet
– hangzott el.
A közös agrárpolitika magyar stratégiai terve kiemelten támogatja az erdőgazdálkodás fejlesztését; a szakterületi pályázati kiírásokat az elsők közt fogja megjelentetni az Agrárminisztérium.
