Idén február 15-ig tart a nádaratási szezon, ám ennek során csupán a balatoni nádas töredékét fogják learatni, miközben az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) hétfői közlése szerint indokolt lenne a nádgazdálkodási terv felülvizsgálata.
Mint írják, a Balatont kezelő Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság költségvetésében a korábbi évekhez hasonlóan, bruttó 3 millió forintot tudtak elkülöníteni nádaratásra, amit pályázat útján vállalkozókkal végeztetnek. A nádat tavaly 60 hektáron vágták le, míg idén eddig 56 kérelem érkezett 32,5 hektárra, ami azonban még nőhet egy kicsit.
Azonban a balatoni nádgazdálkodási terv szerint a tó mintegy 1200 hektárnyi nádasából évente 2-300 hektárt kéne learatni, ám ez az OVF szerint nem reális, mivel az erre az illetékes vízügyi igazgatóság nem rendelkezik sem anyagi, sem infrastrukturális erőforrással.
A klímaváltozás is tovább nehezíti a helyzetet, ugyanis gépi aratásnál természetvédelmi előírás, hogy azt jégről végezzék a nád rizómájának (gyökértörzsének) védelme, a taposási károk kiküszöbölése érdekében. Ehhez mintegy 10 cm vastagságú, összefüggő, teherbíró jégréteg szükséges, ami egyre ritkább, az idén például még nem is volt.
Ezért célszerű lenne a teljes balatoni nádgazdálkodás felülvizsgálata a gazdasági és természetvédelmi célok összeegyeztetésével. Ez nem egyszerű feladat, ugyanis míg
a vízminőség védelme szempontjából a töredezett, rosszabb minőségű, avas, öreg, penészes nád vágása az előnyös, addig haszonnádvágásra ez a nád nem alkalmas.
Bár mint az Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet nádasokat is kutató tudományos főmunkatársa elmondta, léteznek úszó pontonokról, illetve csónakról történő nádaratási technológiák, amelyek potenciálisan átültethetők lennének a Balatonra, de a 3 millió forintos keretből erre nem futja.
Hozzátette, hogy természetbarát megoldás lehet egy-egy nádas időnkénti leégetése is, azonban az uniós jogszabályok egyelőre ezt nem teszik lehetővé.
