A forgalmazás elején a 225 lóerős teljesítményszintet az 1,6-es turbómotor szolgáltatta, ma ugyanezt már villanymotorral kiegészítve tudja a DS 7-es. A 300 lóerős E-Tense 4x4 után érkezik a fronthajtású plug-in hibrid, amely a 180 lóerős dízelt helyettesíti – ám vele ellentétben nem hosszú távon, hanem inkább városban spórol. Az összkerékhajtású változathoz képest 1,4 milliót takaríthatunk meg, no meg pár decit azzal, hogy vagy 100 kilogrammal kisebb a saját tömeg.
Elektromos autóként szűk 50 kilométerre elegendő a 13,2 kilowattóra kapacitású akkumulátor, hibrid üzemmódot választva is a lehető legtöbbet akkumulátorról haladunk, csak a lemerülést követően váltunk klasszikus – a fékenergia-visszatermeléssel gazdálkodó – hibrid üzemmódba. Az érintőképernyő menüjében lehet választani az energiatartalékolást.
Nevének megfelelően sportos hangulatot ad az E-Tense modellnél alapszintet jelentő Performance Line, a karosszériadíszek feketék, egyedi jelvény kerül a hűtőrács fölé, és a legújabb divatnak megfelelően esztergált felületűek a felnik, bent még a műszerfalra is bőven jut az Alcantara műbőrből. Azonban a viselkedés egyáltalán nem sportos, nedves aszfalton nem is kell nagyon erőltetni a haladást ahhoz, hogy a kerekek kipörögjenek, a kormányzás kevés visszajelzést ad, és a nagy tömeg miatt a kanyarodás sem lesz dinamikus.
Azzal menti meg a mundér becsületét a DS 7 E-Tense, hogy a kényelemre nem lehet panasz. Finoman és csendesen üzemel a hajtás, a felfüggesztés úgy kényelmes, hogy közben határozott az útfogás is, az utat kamerával figyelő – és az elektronikus vezérlésű lengéscsillapítást ennek megfelelően állító – DS Active Scan felfüggesztés szériatartozék.
Szűk helyen manőverezésnél a kamerák nélkül el lenne veszve a sofőr, hátrafelé nagyon rossz a karosszéria átláthatósága a vezetőülésből. A leváltott dízelhez képest tetemes felárral jön az E-Tense hajtás, amely még a prémiumvetélytársak között sem számít olcsónak, igaz, ezt a megszokottnál gazdagabb felszereléssel és sajátos stílusával kompenzálja.
