Több Joe Biden elnök alatt elfogadott program alapján özönlik az amerikai adófizetők pénze az elektromos járművek (EV-k) gyártásába, a folyamat alig átlátható, és gyakran nincs rá garancia, hogy az állami pénz valóban segíti a munkaerőpiacot egy olyan iparágban, amelynek a termékeire amúgy is növekszik a kereslet – hívta fel a figyelmet tanulmányában a vállalati támogatásokkal szemben kritikus Good Jobs First civil szervezet, illetve az őket is idéző Bloomberg hírügynökség.
Az EV-gyártásban lendületesen fejlődő Kína már egy évtizede támogatja az iparágat, kiszorítva a versenyből a külföldi cégeket. Európában is támogatják a vásárlókat és a cégeket ezen a területen, és a klímaváltozástól tartó Joe Biden alatt Amerikában is több címen elkezdték önteni bele az állami pénzt. A tavaly elfogadott infrastruktúra-törvény 7 milliárd eurójától kezdve a védelmi termelési törvény százmillióin keresztül a hatalmas összegeket mobilizáló inflációcsökkentési törvényig.
Ezekre a pénzekre rákaptak a szövetségi államok is, hiszen hatalmas beruházásokról és rengeteg projektről van szó, amelyek átrendezhetik a foglalkoztatási térképet.
Egy éve a Ford jelentette be, hogy történetének legnagyobb beruházásával 11,4 milliárd eurót költ két új EV-gyártó központra Tennesseeben és Kentuckyban, és vállalati rekordot dönt a General Motors 6,5 milliárd dolláros michigani projektje is.
A Bloomberg és a Good Jobs First is most kezdte el firtatni, hogy milyen állami pénzek mozdulnak meg és hogyan hasznosulnak, és arra jutottak, hogy a folyamat nehezen átlátható, csak kirakósjátékként áll össze a kép, közadatkikérések segítségével, és felmerül a kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e állami pénzeket önteni ezekbe a privát projektekbe.
Ilyen pénzeső még Amerikában nem volt
Egy olyan megaüzlet-zuhatagban, amilyen még nem volt az amerikai történelemben, az államok és egyéb területek több mint 13,8 milliárd dollárnyi fejlesztési támogatást nyújtottak legalább 51 EV-, illetve EV-akkumulátorgyárnak, és óriási pénzek áramlanak abba az 53 további projektbe is, amelyeknek a támogatásairól még nincsenek információk – kezdi a Good Jobs First tanulmánya.
Hat tagállam — Georgia, Kansas, Michigan, Nevada, Észak-Karolina, Tennessee — ígért egyenként több mint egymilliárd dollárt, közülük Georgia 3,3 milliárdot a Riviannek és a Hyundainak, ami az eddigi legnagyobb autóipari támogatás az Egyesült Államokban.
Egyes tagállamok „költségvetési tározókat” építenek erre a célra, nehezen átlátható módon.
A tagállamokhoz azért ömlenek az állami pénzek Biden Amerikai megmentési terve részeként, hogy enyhítsék a pandémia által a költségvetésekre mért hatalmas csapást, de ehelyett olyan pénzekben tocsognak, amelyekkel a jövő autóipari álláshelyeit szeretnék megkaparintani és kitömni az olyan cégeket, mint a Ford, a GM vagy a Teslát akkukkal ellátó Panasonic – írta a Bloomberg.
Nagyon költséges programok
Az egy állandó munkahely megteremtésének a költsége egyes új programokban nyolcszorosa annak, mint nagyjából egy évtizede.
A Ford tennesseei központjában fejenként 414 ezer dollár (178 millió forint), Michiganben a GM 450 ezer, Georgia pedig a Bloomberg számításai szerint álláshelyenként 212 ezer dollárt enged át a Riviannek és a Hyundainak.
Tim Bartik, a michigani, kalamazooi W.E. Upjohn foglalkoztatáskutató intézet közgazdászának a tanulmánya szerint az átlagos támogatás fejenként 52 ezer dollár volt az Egyesült Államokban 2015-ben, összehasonlító árakon.
Sose láttam még, hogy egy időben így megsokasodtak volna a támogatások Amerika-szerte
– idézte a Bloomberg Michael Farrent, a Mercatus Center at George Mason University Mercatus Központjának kutatóját.
Bartik tanulmánya szerint már 2015-ben 30 százalékot takarítottak meg az adóikból a támogatást kapott cégek, ami 1990-hez képest triplázódás, holott a kutatás nem talált erős korrelációt a támogatások és az érintett államok foglalkoztatási dinamikája között.
Nem támogatják a foglalkoztatást
Egy alapvető probléma, amelyet a civil szervezet kimutatott a támogatott beruházásokkal kapcsolatban, hogy nem feltétlenül segítik a foglalkoztatást.
A GM, a Ford és a Stellantis EV-gyárainak egy részében működnek majd szakszervezetek, de az amerikai EV-startupok egyikénél sincsenek ilyenek. A külföldi gyártóknál a fosszilis üzemanyagú járművek gyártásában sem található szakszervezet, és vélhetően az EV-gyártásban is ez lesz a helyzet – írta a jelentés.
Ugyanakkor a munkahelyek számát illetően nem indokolt az optimizmus. Autószerelőkből biztosan nem kell annyi, hiszen az e-járművek kevesebb karbantartást igényelnek. Ugyanakkor sokkal nincs annyi alkatrészük, ez pedig kevesebb munkahelyet jelent, hiszen az alkatrészgyártás sokkal több embert alkalmaz, mint az autó-összeszerelés.
