Többségük tőkehiánnyal küzd

A járműalkatrész-gyártó vállalatok döntő többsége az 1990-es évek elején, közepén alakult, csaknem kétharmaduk magyar magán-, közel ötöde pedig külföldi tulajdonban van. Az átlagos vállalati méret a járműalkatrész-gyártó vállalatok körében: a mikrocégek esetében 6-7, a kisvállalatoknál 26-27, a középvállalatoknál 150, míg a nagyoknál 1580 fő körül alakult 1999-ben.
A közúti járműalkatrész-gyártásban tevékenykedő cégek forgalmának jelentős részét 10-15 társaság adja. Ezekre a tiszta profil, a magas termelékenység, az első beépítésre való szállítás, a magas exporthányad és a külföldi tőkeérdekeltség jellemző. A forgalom fennmaradó részét adó vállalkozások többnyire vegyes profilúak, forgalmuk 1--8 milliárd forint közötti, különböző szinten kapcsolódnak az autóiparhoz, vegyes tulajdonviszonyok között működnek és jelentős az exportcélú gyártásuk. A magyar tulajdonú kisvállalkozások gyors növekedést csak technológiaváltással tudnának elérni, ehhez azonban nem képződik náluk elegendő nagyságrendű nyereség. Sok kisvállalkozás olyan terméket gyárt és olyan technológiával, ami a nagyobb cégeknek nem kifizetődő. A vállalkozások csaknem kétharmada küzd tőkehiánnyal.
A járműalkatrész-gyártó társaságok kétharmada valósított meg tavaly termelési-technológiai fejlesztést, döntő többségük saját célú termék-, technológiafejlesztést hajtott végre. A vállalatok 15 százaléka vevője megbízásából fejlesztett, végül csaknem tizede megrendelőjétől kapta az új technológiát. A beruházásokat a cégek harmada saját forrásból (jellemzően a mikro-, kis- és középvállalatok egy része), csaknem harmada saját forrásból és bankhitelből, tizede pedig saját forrásból és állami támogatásból finanszírozza. Kizárólag bankhitelből csak középvállalatok hajtanak végre beruházásokat. A beruházásokat gazdasági szempontból alapvetően 3 tényező motiválja: új piacok szerzése, a költségek csökkentése, valamint a magasabb árbevétel elérése. A beruházások a kapacitás bővítését és egyben a technológia korszerűsítését is szolgálják, új gépek beszerzését, illetve a géppark korszerűsítését irányozzák elő.
A fő járműalkatrész-termékek gyártása az elmúlt évben a vállalkozások csaknem kétharmadánál nőtt (jellemzően az állami, illetve a többségi külföldi tulajdonú cégek esetében), a vállalatok csaknem ötödénél pedig csökkent. A termelést akadályozó legfontosabb tényezőként a cégek elsősorban a kereslet mérséklődését, a megrendelések csökkenését, a piaci versenyt (az import beáramlását), másodsorban a beruházási tőke hiányát, a költségek emelkedését és az árak visszafogottságát emelték ki. A nagyvállalatok esetében -- az előbbieken túl -- a szakképzett munkaerő hiányának gondja is felmerült.
A termelés döntő hányada külpiacokra kerül, a kivitel mintegy háromnegyedét a külföldi tulajdonú cégek adják. A társaságok többsége az EU államait jelölte meg fő célországként. A FÁK-országokba a válaszolók egyharmada exportál, döntően a kis- és középvállalkozások.
Jövőre a cégek csaknem 50 százaléka számol a létszám növekedésével, szinte kizárólag a gyártás területén. A járműalkatrész-gyártók beszállítói pozícióikat 2001-ben a jelenleginél kedvezőbbnek ítélik. Az EU-csatlakozás várható hatásaként leginkább a verseny éleződésével, a versenyképesség csökkenésével számolnak, ugyanakkor sokan számítanak a piac bővülésére is. Többen pozitív várakozással tekintenek a szállítási feltételek és vámügyintézés könnyítése elé.
A hazai beszállító vállalkozások fő versenyképességi problémái többek között bizonyos körzetekben (Győr, Székesfehérvár, Tatabánya, Mór) a minőségi munkaerő, valamint a szállítási készség hiányában nyilvánulnak meg. A megkérdezett vállalatok hatékonyságukat költségcsökkentéssel, tőkebevonással és jobb munkaszervezéssel tudnák növelni.