Hagyományos sikerkovácsok

A hagyományos cégek főnökei sokszor ügyesebbek és rátermettebbek, mint a netes üstökösök első emberei, csak eddig kevéssé bizonyíthatták tudásukat -- írta a Business Week a szokásos menedzseri toplista elé szerkesztett előszóban.
Ezt az értékítéletet alátámasztották a most közölt összegzésnél használt, igencsak szerteágazó válogatási feltételek is: innovatív hajlam, leleményesség, új stratégia zökkenőmentes bevezetése, legnagyobb értékesítési ugrás stb. Érdekes, hogy a lap 24 országban és az Egyesült Államokban lévő irodái szerint az adott cég tőzsdei értéke már nem az egyedüli fontos tényező a megmérettetésnél.
Figyelemre méltó, hogy míg tavalyelőtt a technológiai vállalatok vezetői erőteljes túlsúlyban voltak a listán, mondhatni taroltak, 2000-re csak mutatóban maradtak. Az is igaz ugyanakkor, hogy akik a hetilap jóvoltából beférkőzhettek ebbe a sajátos körbe, azok nem annyira ismertek. Talán azért, mert nem olyan extravagánsak, mint egykori sikeres elődeik -- vélik a szerkesztők.
A Network Appliance Inc. élén álló Daniel Warmenhoven szürke kis milliárdos a Szilícium-völgyből, cége viszont mind nagyobb kihívója az EMC Corp.-nak. A Juniper Networksöt és első emberét, Scott Krienst pedig azért "jegyzi" a lap, mert úgy véli, hogy megfelelő versenytársa lehet a hatalmas Cisco Systemnek, egyebek között az internetes útvonalválasztók (routers) fejlesztése terén.
Vannak olyanok is, akik pusztán az eltökéltségük miatt érdemelték ki azt, hogy számításba vegyék őket. Ilyen például Craig Venter a Celera Genomicstől, aki úgymond megelőzte az amerikai kormányzati szervezeteket a humán génkód megfejtésében. Ide tartozik még az Airbus-főnök Noel Forgeard, aki keresztülvitte, hogy mégiscsak elinduljon a világ legnagyobb személyszállító repülőgépének sorozatgyártása. És nem utolsósorban a gyengélkedő Nissant vezető Carlos Ghosn, aki tavaly év elején még azt ígérte: lemond, ha idén márciusra nem fordítja nyereségbe a céget. Az eddigi adatok szerint nem kell távoznia.