A privatizáció levezénylésével megbízott miniszter a Reuters tudósítójának elmondta, az idén a nyolc nagyvállalatra írják ki a pályázatokat, de ezt még továbbiak követik különböző ágazatokban. Mindamellett Alekszandar Vlahovics azt nem részletezte, hogy milyen nagyvállalatokat kívánnak eladni, azt azonban jelezte: a magánosításra váró kisebb cégek egy csoportja valószínűleg a textil-, illetve a fémfeldolgozó iparból kerül ki.
Az állam megtartja többségi részesedését az energetikában, a kőolaj- és földgáziparban, a vasúti közlekedésben, és segítő kezet akar nyújtani 25, stratégiailag fontos, de pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatnak -- fűzte hozzá.
A kormány elképzelései szerint a nagyvállalatokat, valamint a stratégiailag fontos cégeket pályázatokon keresztül fogják értékesíteni, a többieket tőzsdére viszik. A miniszter elmondása szerint olyan cégeket is meghirdetnek majd, amelyek pénzügyileg stabilan állnak a lábukon, s bizonyos szempontból húzóerőt jelentenek egy-egy térségben, vagy városban. Ebben az esetben -- nagyjából 120-140 ilyen cégről van szó -- nem mindegy, hogy ki lesz a tulajdonos. A kis- és közepes vállalatok esetében az állam mindössze a megfelelő jogi környezet megteremtésével segíti a működést.
A kormány 300-400 jelentkezőre számít, s mint Vlahovics jelezte, Belgrád különösen "barátságos" lesz azokkal a stratégiai befektetőkkel szemben, akik hosszabb távra akarnak megtelepedni Szerbiában. Szerinte a vevők kiválasztásánál nem annyira a felkínált összeg, hanem a hosszú távú fejlesztési terv milyensége fog számítani. Azt egyelőre még nem lehet pontosan tudni, hogy az állampolgárok milyen formában kapcsolódhatnak be a magánosításba.
A Financial Times korábbi értesülése szerint egy-egy vállalat 70 százalékát külföldi vagy szerb stratégiai befektetőnek értékesítenének, míg a fennmaradó 30 százalékhoz a munkások, illetve állampolgárok jutnának kuponok révén. A vállalatokat mostanában a foglalkoztatottak és a menedzsment tagjaiból alakult bizottságok ellenőrzik. Az új törvény arra fogja ösztönözni az alkalmazottakat, hogy a mielőbbi privatizáció mellett foglaljanak állást, mert minél hamarabb adják el a vállalatukat, annál nagyobb részvényhányadhoz juthatnak hozzá.
A privatizációs bevételből az adott vállalat külföldi adósságát fizetik vissza, illetve kisvállalkozási fejlesztéseket finanszíroznak; valamelyest kárpótolni készülnek azokat, akik tulajdonát 1945 után államosították.
Elvileg nem lesz hátrányos megkülönböztetés a helyi és a külföldi cégek között a jugoszláviai privatizációban, legalábbis az eddig nyilvánosságra kerültek szerint -- véli Pallos András, az ITDH kereskedelmi szolgálat belgrádi irodájának vezetője. Felhívta a figyelmet arra, hogy Jugoszláviában a magyar ÁVÜ-höz, ÁPV-hez hasonló vagyonkezelő társaság nem állt fel, a magánosítást a szövetségi privatizációs minisztérium végzi majd, ez kezeli a magánosítás jogalkotási munkáját, és valószínűleg az első tenderek is rajta mennek keresztül.
A közelmúltban már kiírták a tendert a három legnagyobb jugoszláviai cementgyár közül a másodikra és a harmadikra -- értesült Pallos. Vélhetően azért, mert az újjáépítésben a cementipar szerepe kiemelten érdekes lehet. Tudomása szerint a legnagyobbat azért nem kezdték el tendereztetés révén privatizálni, mert még a Milosevics-korszakban állítólag egy francia befektetői csoportnak elígérték, ám fizetés nem történt.