Megbénulhatnak az archívumok
Hat szabadúszó újságíró -- közöttük Jonathan Tasini, az amerikai újságírók országos szövetségének elnöke -- még 1993-ban beperelte a The New York Times, a Newsday, a Time és más újságok kiadóit azért, mert cikkeiket változatlan formában szerepeltették elektronikus archívumukban, de ezért nem fizettek kiegészítő honoráriumot, sőt még engedélyt sem kértek. Hasonló peres eljárást kezdeményeztek az angol--holland Reed Elsevier tulajdonában lévő Lexis/Nexis adatbank és a dokumentációkat CD-ROM-ra vivő University Microfilms International vállalat ellen. Az 1976-os szerzői jogi törvényre hivatkoztak, amely szerint ellenkező értelmű megállapodás híján a szabadúszók nem vesztik el szerzői jogaikat, még akkor sem, ha egy kollektív termék (újság, enciklopédia) kiadója rendelkezik a teljes mű copyrightjával -- írja az esetről tudósítva a Le Monde.
Az 1997 augusztusában megtartott elsőfokú tárgyaláson a manhattani bíró a kiadók javára döntött. A két év múlva rendezett fellebbviteli eljárás bírája viszont az újságíróknak adott igazat. Ezek után került az ügy a legfelsőbb bíróság elé, amelynek ez év márciusában tartott tárgyalásán a kiadók ügyvédjei azzal fenyegetőztek, hogy inkább törlik a laparchívumokból a szabadúszók cikkeit, semhogy fizessenek.
Az érintett The New York Times is úgy vélekedett egyik március végi írásában, hogy az ügy igen nagy horderejű, mivel korunkban az archiválás és a kutatás normája egyre általánosabban a digitális megoldás lesz, míg a papírmunka teljesen háttérbe szorul.
Az internetes robbanás óta, a 90-es évek második felétől az amerikai kiadók általában óvatosak, és arra kérik a szabadúszókat, hogy írásban mondjanak le cikkeik újraközlésének szerzői jogairól. Így a legfelsőbb bírósági döntés -- bármi legyen is az -- kevéssé befolyásolja majd a jelenleg érvényes gyakorlatot. Mindenképpen érinti viszont a mintegy 20 éve felgyűlt cikkhalmazt, amelynek nemcsak a mennyisége, hanem újraközlési honoráriuma is felbecsülhetetlen.
A következményekről mindamellett megoszlanak a vélemények. A költségalapon radikális törléspárti ügyvédekkel szemben néhány főbíró úgy gondolja, nem lenne szabad egyszerűen eltüntetni a XX. század második felének történelméhez forrásul szolgáló digitális levéltárakat. Tasini szerint a zeneiparhoz hasonlóan kellene megoldani az újságírók szerzői jogi problémáit, amelyek a színészekéihez és a forgatókönyvírókéihoz hasonlatosak. Mint mondja, minden közreműködő megérdemli, hogy arányosan részesüljön a digitális kor média-nagyvállalatainak jövedelméből.
